2009. október 18., vasárnap

Ákos: Hűség (2000)

(Ez 2000-es írás, utánaszámoltam.)

Meghallgattam majdnem-druszám új albumát, és szinte megijedtem, mert nem gondoltam, hogy ennyire sokszínű és jó lesz az anyag. Nagyon kreatív alkotó ez a srác (srác, ilyet mondok én, pedig majdnem az apám lehetne).

A borítón ő látható, kezében fény, mintha teremtene valamit, vagy védelmezné. Transzban van, a belső borítón ugyanez más színnel és nyitott szemmel.

01 Hűség

Az első slágernek szánt dal az albumról és a nyitány. Elektronikus hatásokkal tarkított zene, közvetlen és elgondolkodtató szöveg. És emelkedett, a magyar könnyűzenében hallott átlagos refrénekhez képest feltétlenül. Elvont. Önironikus. Kegyetlen a mondanivaló, szerintem nem csak béklyó, hanem védelem is. A kulcsmondat két és félszer hangzik fel a végén, azt várnám, hogy háromszor, de az túl közhelyes lenne. És visszajön a dal elejéről pár nyitóhang.

02 Keresem az utam

Az entrée után lassítunk valamelyest. Rendben. Nagyon is. Ez volt Ákos két album közti alkotása (felvezető kislemez), remix-pályázattal, és nagy sláger lett. Kellemesen lágy zene, alkalmas arra, hogy elűzze a fejfájást. Ha vers lenne, klasszikus lehetne, de így is jó úton halad afelé. Nagyon tetszik a gitár hangja. Végén beszáll a hegedű is, jól hallom? Aztán elhalkul.

03 Mindenki táncol

Moccanjunk. Az első három dal közül ez a leggyorsabb és -lendületesebb. Mintha visszatérne a Bonanza hangzásához. Tökéletes a pörgésre. Meditálásra kevésbé. A refrénben nagyobb a sebesség, majd visszavált. Ez lett az albumról a második kislemez.

04 Nagyvárosi angyal

Aranyos. Frappáns rímek a szövegben. Szegény angyal, nem lelné a helyét Pesten, ha idekeveredne balszerencséje folytán. Túl sok errefelé a bukott angyal. Nyugalom az előző számhoz képest. Mintha túl sokszor lenne a végén a refrén.

05 Kezem a fegyveren

Modern dal (Bár melyik nem az, ezért felesleges leírnom ilyeneket.) Ha jól értem, (ön)gyilkos hangulat, celofánba csomagolva. Aztán valamivel pozitívabb hatás. De azt nem mondanám, hogy optimista. Talán szerelmi bánat? Háttérben zongora szól olykor. Néhányszor meghallgatom, talán rájövök, mit jelent. Ezt szeretem, hogy gondolkodtat a zene.

06 Mire vagy jó?

Ezt próbáltam megválaszolni önmagam számára. Téma tetszik. Kritika lehet önmagáról, vagy valaki másról. Muzsika persze itt is kellemes. Ezen is gondolkoznom kéne még.

07 Ideális popsztár

Ha jól értettem, ez kritika a mai magyar zenéről. Ideje volt. Kemény, erős odamondás. Legalábbis ezt látom bele. A zene rock, de Ákos mintha rappelne is egy kicsit. Elég vegyes, hmm.

08 Örök április

Jogtalan módon magaménak érzem, de biztosan nem nekem szánta. Elég naiv és tolakodó vagyok ahhoz, hogy mindenbe belepofátlankodjak. De mindegy. A zene lassul, a szöveg is megváltásra vár. Kedvencem. Hátul alig észrevehetően gitár hangzik.

09 Méreg

Huhh, elsőre nem tetszett igazán. Eleje mintha 007-es lenne. Csábítás. Illetve tévedtem, nem ez nem tetszett, hanem a 12. dal, de majd később. Visszhanggá torzított hang néhol. Ez is jó.

10 Lázadj fel újra

Ha segítesz, megpróbálom. Szintis kezdet. Ebbe társadalom-kritikát érzek bele, lehet, hogy hülye vagyok. A zenéje annyira nem tetszik. És mintha Mr. Oizo is reklamálna egy kicsit, azt hiszem. De ez már szőrszálhasogatás. (Megyek is borotválkozni.)

11 Fénykép

Ennek a kezdetéről is Bond-filmekre gondolok. Kicsit nyakatekert a szöveg, mint Pircsinél az, hogy "Adj erőt és adj időt, hogy élvezzem, hogy adsz erőt és hagysz időt, hogy érezzem, hogy van miért!" (Pierrot: Van miért, megjelent a Játék albumon, 1999-ben). De ez egyáltalán nem rossz.

12 Ne fájjon többé

Nos, ez az, ami nem tetszett elsőre. Ez a gitár még a Metallicánál is elmenne talán. Ez erős. Mintha kilépne a szám hangulatából, néha lassít, pillanatokra. Olyan, mintha vette volna a Metallica egyik számát és átformálta volna a saját stílusára.

13 Asszony

Eszembe juttat valakit, akit Asszonyként emlegetünk, pedig csak 17. De mindegy. (Azóta már nagykorú és már nem "Asszony", hanem egyszerűen Szilvi.) (2005-ös megjegyzés: azóta már... egyetemista, és már nem létezik számomra. Sem.) Ez is kedvencem lett. Öt és fél perces nyugalom. Tökéletes zongora. És a szöveg? Megfogott, igazán. Ha úgy hallgatnám, hogy nem tudnám a címét, nem érteném elsőre. Hegedűk is jajgatnak benne.

Hmmm. Változó hangulat és stílus, egyedi szövegek, kritika. Ez elég.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése