Végre lett pénzem egy randira a Barbárral... Eléggé kiéheztem már egy hasonló összejövésre.
Ha színekre vagy színárnyalatokra szeretném lefordítani, a szőkésbarna és a narancssárga jutna eszembe.
Ez itt keserű is, de közben szívet melengetően édes. Méz és sör, borosta és a "belül kicsiny" vagyok érzése, ölelés és barbárság egyszerre. Kitartással, erővel felfegyverkezve. Nem egyszerű és nem lehet mindennap találkozni a fajtájával. Elsőre nem is lehet sejteni, hogy a szokásos, hétköznapi 4-5% helyett 8% alkoholt, kraftot rejt ez az üveg. Pedig...
Visszahozza a nyarat, a réten szabadon szaladgálást és a szinte könnyed záport is ebbe a munka által kifacsart, különlegesen viharos széltől tépázott napba. Az igazi, az egyetlen, a mézsör. Szeretem.
Ha zene lenne, talán... The Cranberries - No need to argue (a csipetnyi melankólia miatt, amit ugyancsak beleérzek ebbe a sörbe), de a kép összetettebb ennél. Mint Radnótitól a Hasonlatok.
Sikerült bebizonyítanom magamnak, hogy sörtől is meg lehet hatódni. Mindössze annyin múlik, hogy jófélét kell választani.
*sóhajt* Csak most váltunk el, de máris hiányolom.
Akkor egy hónap múlva, ugyanitt. Ígérem. Várom.
(Ez egyperces lett, mint Örkény, csak nem irodalmi, inkább áhítatos.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése