'96-ban még csak kezdtem belekóstolni a hip-hop ízébe. Most sem merném állítani, hogy ebből diplomáztam. :) De vissza a múltba: akkoriban annyit tudtam, hogy van Animal Cannibals, meg Ganxsta Zolee.
Most már tudom, hogy létezik Nas, a Wu, KRS-One, az N.W.A., az ATCQ, az Onyx, a Freundeskreis, a Dilated Peoples, 2Pac, a Naughty by Nature, a De La Soul, a Gang Starr, a Roots, az US3, a Bone Thugs-N-Harmony, a BDP, a Brand Nubian, Canibus, a PE, Common, Ms. Dynamite, Everlast, Ice-T, a Jungle Brothers, a Jurassic 5, Madlib, M.O.P, Mos Def, Talib Kweli, Biggie, Eric B & Rakim, Grandmaster Flash, Afrika Bambaataa, a Sugar Hill Gang, Pete Rock, Rahzel, Run-DMC, Tony Touch, a Buckshot Lefonque, Guru és a Jazzmatazz, és ha nem megyek annyira messze, akkor beugrik Akkezdet Phiai, Sena, Hátshow Sor, A.R.T., Ludditák, Rapcsajok, Az Árral Szemben, Deego, Bobakrome, AZA, Fanka, MC Gőz, a Raptorz, Landi, Jossa, Az idő urai, a Consortes, a Ruthless Gangstas, a Hasznos Holmik, Tribe, a Stop In Da Name, némileg más zenével a Jazzékiel, a Skeg, a Kamu.
Francba, mindig ez van, elered a nyelvem... Szóval remélem, '96 óta sikerült bővíteni a látókörömet, de még nem vagyok elégedett vele. :) Csak évekkel később került kezembe a Fugees második lemeze (mindenki azt hiszi, hogy ez az első, én is azt hittem, de tévedtem és tévednek). Rongyosra hallgattam és besoroltam a személyes hip-hop világom mérföldkövei közé. Nem biztos, hogy meg tudom fogalmazni, miért fogott meg ennyire...
01 Red Intro (közr. Red Alert)
Talán Red Alert, veterán hip-hop DJ az, aki a bevezetőben a mindennapi életről beszél, a sorok közé beszőve a dalcímeket. :)
02 How Many Mics
Nem túl változatos zene, mármint mindössze pár hang ismétlődik, de ezúttal is kiváló érzékkel választották ki az alapelemet. Nem bántóan, populárisan fülbemászó, hanem egyszerűen és jól fülbemászó. :)
Lauryn hangja már itt a fülembe mászott, és csak most veszem észre, talán önirónia mutatkozik a "Plus you use that, loop, over and over / Claimin' that you got a new style" sorokban? A Fugees itt ugyanazt a loopot használja végig, bár ők nem is kérkednek-kérkedtek azzal, hogy új stílust hoztak volna. Csak hozták, szó nélkül.
Elkezdődnek a megfejtenivaló szövegek, tele utalásokkal, előre szólok, hogy nincs kedvem megfejtésekkel szolgálni, majd ha lesz Fugees-szlengszótár, akkor szólok. :) Mert lesz, csak lusta vagyok.
03 Ready or Not
Az egyik dal, amire mindenki emlékszik. A tengeralattjárós videoklip. Ez az első rapvideo, ami egymillió dollárba került. :) Akkor is és most is libabőrt váltott ki belőlem.
Itt éppen Enyától kölcsönöztek egy hangmintát, először engedély nélkül. Rátettek egy egyszerű, de tetszetős, közepesen nyers ütemet.
04 Zealots
Határozottabb basszus, újabb hivatkozásos szövegek, a srácok és L hangja kiválóan simul egymáshoz, leültem ismét. :)
Zelóták = túlbuzgók. Ez esetben azok, akik beleszólnak a Fugees dolgába, szerintük hasznosabb lenne, ha Lauryn egyedül folytatná... Jövőbe láttak.
AMinden végzet nehéz Jack Nicholson-filmben is hallottam ezt a zenét, de nem ismerem az előadót...
05 The Beast
Nyugodt alap, igazából semmi különleges nincs benne, de mástól nem hallok ilyet. :)
A szövegek a feszültség levezetésére szolgálnak, legalábbis ez érezhető a mérgesebb megszólalásból. Bibliai utalás: "On a mountain satan offered me, Manhattan help me Jah Jah".
A zárásban a Carnival során is feltűnt kínai vendéglőst halljuk. :)
06 Fu-Gee-La
Emlékszem, ez volt az első videoklip alapja, minimál (nem kevés, hanem... izé... olcsóbb) ruhában, minimál pénzből forgathatták, vagy ügyeltek, hogy úgy nézzen ki.
Feszültebb, harapósabb, fésületlenebb a zene is, messze vagyunk még a rádióbarát "Killing Me Softly"-tól. Lendületes.
2. számú bibliai utalás: "Armageddon come you know we soon done".
07 Family Business (közr. John Forté & Omega)
Gitáralapú szerzemény, New Jersey koszos utcáiról szól, arról, hogy összetartó családdal még ezeket a körülményeket is könnyebb kibírni. Az első dal a lemezen, amelyben vendégek szerepelnek, Omega kezdi az első strófát, John Forté zárja a dalt.
08 Killing Me Softly
Hetvenes évek: Roberta Flack, ez pedig kilencvenes évek, Fugees-feldolgozás. Bár mintha Roberta Flack is "csak" feldolgozta volna, de ha megvernek, sem tudom, ki az eredeti előadó.
Mozis videoklip, Lauryn kiváló hangja. "Egyebet nem tudok mondani..."
09 The Score (közr. Diamond D)
A lemez többi dalából összeollózott részletekkel bővített dal. Szkreccs! :) Végén közjáték, összekevernek benne két Michelle Leslie Brown nevű hölgyet.
10 The Mask
Jazzes tétel, a tettetésről, a szerepekről, amiket felveszünk, hogy jobban boldoguljunk.
Szerény nyomott véleményem szerint méltatlanul elfeledett sor: "I used to work at Burger King. A king taking orders." Szóval a munkahelyen is célszerű maszkot viselni, illetve pókerarcot, bármilyen rosszindulatú is a főnökünk. Vagy akkor, ha találkozunk valakivel, akit elkerülnénk.
11 Cowboys (közr. Pace 1, Rah Digga, Young Zee & John Forté)
Fugees és Outsidaz együtt. Clef és Pace Won, Lauryn és Rah Digga, Pras és Young Zee visznek egy-egy szakaszt természetes könnyedséggel, majd John Forté zár itt is.
A kilencvenes években már gengszternek, dealernek nevezik a cowboyokat,
12 No Woman, No Cry
Végre reggae! :) Nem hiszem, hogy a Fugees-változat közelébe érne az eredetinek, de azt sem hiszem, hogy erre törekednének.
Wyclef kiválóan gitározik, ezt már tudjuk. Jól is énekel. :) Valamelyest a gettó dala felé fordítja a szerzeményt, Brooklynt és Jersey-t emleget Trenchtown helyett/mellett.
13 Manifest / Outro
Szkreccs és gitár, zaklatott alap.
Wycleftől, a prédikátor fiától bibliai és rasztás utalások, Jézus, Haile Selassie, áruló a 12 apostol között, 30 ezüst, múljon el tőlem a keserű pohár, Getsemáné-kert...
Lauryntől szerelmi nehézségek sorolása, Prastól konfliktuskezelés a jujitsuban ügyes nyelve segítségével.
Zárásként stáblista. Innentől a ráadás következik.
14 Fu-Gee-La (ReFugee Camp Remix) (közr. John Forté)
A szöveg első pár sora megmaradt, a zene lazább lett, gitárral bővült, a refrént Wyclef lágyan megszólaló énekhangjával halljuk.
A második szakaszt most John Forté szolgáltatja, harmadikként száll be Lauryn. Aztán Pras és Wyclef zárnak.
Ugyanolyan jó, mint az eredeti változat, talán mert teljesen más lett.
15 Fu-Gee-La (Sly & Robbie Mix) (közr. John Forté)
Sly Dunbar és Robbie Shakespeare jamaikai ízt hoznak, elektronikus dancehallal (bocs, nem tudok jobb szót, talán a dubot, de az sem...) oltják be a Fugees szerzeményét.
A szöveg az, ami az előző újrakevert változatban volt, a refrén visszakerült Lauryn tulajdonába. És ez itt táncolhatóbbra átírt verzió.
16 Mista Mista
A trágárság nem megszokott a Fugeestól, de itt nem érződik öncélúnak. Wyclef gitárt penget halkan, majd mérgesen küld el egy kolduló kábítószerest.
***
Zsákoltak (they scored - mondhatnám, ha angolok lennénk): How Many Mics, Ready or Not, Zealots, The Beast, Fu-Gee-La, Family Business, Killing Me Softly, The Score, The Mask, Cowboys, No Woman, No Cry, Manifest/Outro, Fu-Gee-La (ReFugee Camp Remix)
Majdnem elvesztették a labdát, de aztán mégsem: Fu-Gee-La (Sly & Robbie Mix), Mista Mista
Addig pattogtatták, amíg elbotlottak: ---
Elégedetlen vagyok. Úgy érzem, nem sikerült világosan fogalmazni. Mármint nem tudtam pontosan elmondani, hogy mi az, amitől ez az egyik kedvenc lemezem. Talán most.
Nos, talán az tetszett meg, hogy új hozzáállást mutattak a kilencvenes évek második felében teret nyerő gengszter-rapperekkel szemben. Persze, ők is szóba hozták a gettót, de más szemszögből. A mondanivaló kritikus, de nem öncélúan közönséges. Továbbmegy a szokásos témáknál, Stevie Wonderre, a bibliára, Sealre, Tracy Chapmanre, Nina Simone-ra, a fizikára tesz utalásokat. Populáris, de ugyanakkor intelligensebb a popzenénél. Utcai, de ugyanakkor nem mocskos. "Abstract raps simple with a street format."
És az eltérő hozzáállás a zenében is észrevehető: ez itt szerves - abban az értelemben, hogy élő hangszerek szólalnak meg, nem csak egy dobgép. És sokszínű: jazzes, reggae-s, gitáros, egyebek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése