(2005.06.02-án született írás.)
Jelen sorok szerzőjének volt szerencséje valamelyest összebarátkozni a Jazzékiel zenekarral, ezért meglehetős elfogultsággal viseltet irányukban. Azonban bízom benne, hogy a vállalt és bevallott elfogultság ellenére sikerül reális véleményt mondanom a banda első hangzóanyagáról, a Legenda EP-ről. :)
Jazzékieléket 2004. végén-2005. elején ismertem meg: rádióban figyeltem fel a nevükre és lenyomoztam őket a neten. Aztán összefutottunk egyik gyakori lelőhelyükön, a Marco Polo Pubban. Azóta ott vagyok a fővárosi koncerteken, megvettem a lemezt és igyekszem támogatni őket a magam szerény eszközeivel.
Ha már szóba került a lemez: fekete borító, rajta a hét arc, illetve nem az a hét, mert a fotózás óta váltás történt: már nem Kató Bálint, hanem Nyírő Áron ül a doboknál. Tovább lapozva fekete-fehér fényképeken egy lepusztult raktár- vagy gyártelepen mászkálnak - mosolyognak - nézelődnek a srácok, majd belebotlunk néhány aláírásba is: voltak olyan rendesek, hogy dedikálták az EP-t. (Nem mintha milliókat érne egy dedikált Jazzékiel-lemez, de számomra fontos gesztus volt ez a figyelmesség.)
001 Valaki, valamit, valamiért
Fülemben cseng, amint koncert előtt, két sör között Fürge szól a többieknek: "Raggával kezdünk." :) A kezdő szólamok alapján nem hittem volna, hogy a "ragga" szóval leírható szerzemény hatol majd a fülembe, de el kell ismernem, jogos a megnevezés. Itt van az a skás lüktetés, Fürge pedig (szerintem) ügyesen fekteti rá a mondanivalót.
Koncerten még jobban átjön az energia. A Legenda EP megfelelően mutatja be a Jazzékielt, de a produkció élőben működik igazán: audiovizuális élményként, sörrel és személyes jelenléttel szeretem megélni a velük való találkozásokat, a lemezt hallgatva pedig mindez audiosávra szűkül...
002 Presszóhiphop
A szaxofonos részről Dés és Geszti produkciója, a Jazz+Az ugrott be. A különbség köztük és a Jazzékiel közt az, hogy ezeket a srácokat szeretem is, Dést pedig "csak" elismerem zenészként (Gesztit hagyjuk).
A refrén alatt Pityu vokálozik. Mikor az első koncerten ehhez a részhez értünk, meglepődtem, váratlan volt a rappes részek közt egy énekhanggal lágyított refrén. A versszakok során Fürge úgy szövegel, amit talán Pooldrukker esetén említhettem a Csajos CD-nél: félúton van a rappelés és a beszéd között, mint a Slam - A szó fegyver filmben Saul Williams költő sorai. (Vagy csak én próbálom mindenbe belemagyarázni a spoken word jelenségét?)
003 Az utolsó lemezlovag
Legelőször ezt hallottam a Radiocafé 98.6 műsorán, zuhany közben. Nem tudtam mire vélni, hogy valaki magyarul szövegel jazzes zenére. Ekkor már megvolt bennem a jazz-rap iránti érdeklődés, a neten pedig már létezett a jazz-rappes honlap, de nem voltam felkészülve arra, hogy ilyesmivel találkozom a magyar zenei színtéren.
Megfogott az energia, a lelkesedés, a "nekem a meztelen tested egy ékszer" sor, a néhol (a beinduláskor) Coldplayre emlékeztető zongorajáték. Szerencsémre még azt is megtudtam, hogy a dal címe Az utolsó lemezlovag, az előadó pedig a Jazzékiel. A Google a jóbarátom, ezért nem volt nehéz rátalálni a bandára, majd a Marco Polo Pubra, ott a srácokra és így tovább. :)
"Igen rossz lóra tesz, ki rólam mintáz meg egy sztárt" - igen, egy sztár nem kezdi el élő adásban, a Viva TV-ben fikázni a Viva TV-t. :)
004 Legenda
A történelmi-művészeti arcképcsarnoknak is felfogható szerzeményben az Emil.RuleZ! Hello Tourist dalára emlékeztet a zongorás alap, de ez nem gond, hanem inkább bók részemről. :) És latinos jazzre jellemző lendületet is érezni vélek a strófák közötti szólózásban... Újabb jó pont, srácok. Az utsó strófánál először hamisnak éreztem Tamás szaxofonjátékának elejét, de lehet, hogy csak én hallom rosszul.
***
Legendás: V.V.V., Presszóhiphop, Az utolsó lemezlovag, Legenda
Közömbös: ilyen nincs.
"Senkit se, senkit se, senkit sem érdekel": ilyen sincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése