(Maradjunk 2001-es vagy 2002-es keletkezésben, rendben?)
01 Stop in da name: Minek az a fegyver?
A zene afféle rockos hatással rendelkezik, határozottan kezdő kidolgozású. A srácok az agresszió erőszak általi levezetése ellen emelik fel szavukat, egyszerű megfogalmazásban, némi rohanó tempóval. Néhol szkreccselnek benne, de amatőr módon. Azt hiszem, annyi köze van a raphez, hogy próbálnak rappelni benne.
02 Nem köz. sáv: Megszólal6nak
Érdekes kezdés, aztán elkezdenek szövegelni. Vannak benne érdekes hanghatások és lemez-masszázs. Nem veszik komolyan a formai megkötéseket, átváltanak népdalba. Tetszik, hogy próbálgatják a műfaj határait és a saját tehetségüket. Az innovatív szellem értékelésre méltó. A refrén alatt kellemes az a trombita, miközben arról dumálnak, hogy nem a mások véleménye a legfontosabb. Ebben igazuk van. Tetszik, ahogyan egybemosódik a szkreccs, az alapritmus és a trombita, de összességében lehetne jobb. A végéhez kötném egy kicsit a Tres Delinquentest.
03 The workshop: Flowin' with the sounds of the beat
Halk cinek hívnak, plusz alap-lüktetés. Belép egy trombita is, üdítően kellemes ez a sokszínű összhang. Minderre rákerül a szkreccs, ami, bár egyszerű, de tovább fűszerezi az eleve jó fogást. Jazzre rappelnek, és jól csinálják! Végre valaki Magyarországon, aki jól tud újítani.
04 Dekko: Egy nap gondolatai
A zene itt is egyszerű, de itt és most nem azt értem egyszerű alatt, hogy kidolgozatlan vagy elkapkodott, hanem azt, hogy nem akar többet, mint résztvenni valamiben, hozzásimulni a szóbeli mondanivalóhoz. Halk, édes funk. A szöveg értelme számomra az, hogy vállald magad, még a gettó nyomorában is. Azt hiszem, értelmiségi rapnek nevezném ezt. (Megj.: azóta rájöttem, hogy ez a conscious rap.)
05 Crisstyle & Crazy X: Gyilkosság
Keményebb szám az előzőhöz képest. Elektronikus kezdés, aztán Crisstyle kifejti nézőpontját: lázad az igazságért és szar a rendszer. Mintha hallottam volna már ezt, de nem igazán zavar, mert egyébként igazat mond. Nagyjából egy elemsor vonul végig a számon, ami ugyancsak nem gond, csak ez is lehetne jobb.
06 P.S.T.: Funky party
Ismert ritmus kezd, majd beleszól a P.S.T., mert sehol sem a funky szól, csak a slágerek. Jobb, mint az első válogatáson szereplő számaik. Feltétlenül előrelépés korábbi önmagukhoz képest. Néhol azért elég gyenge.
07 Gödöllő hangja: Az élet
Zongora, lassan, rá szkreccs, majd dob beólálkodik. Úgy érzem, hogy szintetizátoron rakták össze, és ez behatárolja a hangzást. Nem rossz a zene, csak nem az az eredeti, ütős hip-hop, amit keresek. A refrént szerintem egy gyerek mondja, frappáns, hogy pont ő mondja ki az igazságot az életről. Remélem, hogy szándékosan osztották rá a szerepet, mert akkor megértem a dolgot. Másképpen baklövésnek nézném. A szkreccs azért megédesíti a kegyetlen életet.
08 Az árral szemben: Második menet
Itt is zongora, és markáns kiállás mindjárt az elején. Ez tetszik. Egész jól megfogalmazott kritika egy bizonyos előadóval szemben, és közben pont akkor, amikor kell, beszáll a zongora. Nem tetszik, ahogyan Benski rappel. Viszont Bootsie jól csinálja a lemezrángatást.
09 The workshop: Sohasem tudhatod
Újabb jazz-rap házasságot hallhatunk, a korábban hallott nóta színvonalán. Optimista refrén, vagy legalább vállalkozó kedvű. Egyedi párosítás, eredeti és még jó is. Kiváncsi vagyok, hogy léteznek-e még, de nem hiszem, hogy igen, mert ami jó, az errefelé nem tart sokáig.
10 Crisstyle & Crazy X: Ha túl sokat akarsz
Kifejezetten rockos és jó gitárszólóból váltunk át közepesre sikerült rock-rap összemosódásba. Ez a Crisstyle-szövegelés is kritikus: "kevés az ember, akit nem lehet megvenni" (lásd a refrén környékén) és hasonlók. Keretes szerkezet: gitár zár.
11 Gödöllő hangja: Gödöllő hangja
A zene teljesen másodrendű, a szöveg a fontos: rendszer elleni kritika. Realista vagy inkább pesszimista a srácok elképzelése a világról. Ami rohad, az emberek túl sokat dolgoznak és nincs idejük magukra. De a Gödöllő hangja kimondja végre az igazságot. A refrén után különlegesen sokáig csigázzák az érdeklődést a szkreccsel, mielőtt belevágnának az újabb strófába, ilyet még nem hallottam, ez újdonság számomra.
12 Dekko: 1-2-3
Az előző daluk ismeretében jobbra számítottam tőlük. A zene nem kifinomult, hanem amatőr. A téma a sittre kerülés, bőrszínek és rendőrök miatt. Nem túl eredeti.
13 Stop in da name: A fekete bőr alatt
Halk szkreccs, majd rasszizmus ellen felszólal a Stop in da name. A megfogalmazás tetszik, a zene pedig klasszisokkal jobb, mint a kazi elején. A rap módja lehetne jobb, de a mondanivaló oké. A zene összetett, amennyiben zenei korlátoltságom miatt be nem azonosítható fúvós hangszer hangját hallom a refrén alatt.
14 P.S.T.: Sex party
Nem mondom, hogy tetszik, de azért ilyen is kell. Elég rövid volt.
15 Park Posse: Milyen szép a világ
Ha jól hallom, ez a Firma, Hasznos holmik és Az árral szemben, együtt. Lássuk. Kiváncsi vagyok. A hangulat pozitív, és vagy nagyon régi a kazi, vagy tényleg van rajta némi bakelit-hatás. Az élet tényleg szép, legalábbis erre a pár percre.
Összkép: az előző válogatáson több előadó volt, ezért szélesebb képet kaptam az akkori helyzetről. Ezen is vegyes dolgok vannak, mind a zene fajtáját, mind a számok minőségét tekintve. Ami egyszerre késztet mosolyra és sírásra, az az, hogy az előadók többsége fantáziadúsabb és eredetibb alkotással áll elő, mint a magyar könnyűzenei élet (szinte) bármelyik szereplője. Kösz a türelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése