Sziget-jelentés (2004)

Sziget? Hmmm... :) Sook-sook élmény gyűlt össze az első Szigetem, a 2000-es rendezvény óta, alig vártam, hogy végre augusztus eleje legyen idén is és mehessek. Megérte, most ott tartok, hogy próbálom kibogozni az eseményeket, mert néhol összefolynak a napok...

Nulladik nap.

Szinte butaszőkének érzem magam, annyira pánikszerű félelem tör rám itthon, indulás előtt: jaj, mit hagyok itt. Annyira butaszőkévé mutálódom (pedig a hajam barna, de belül néha szőkének érzem magam, mint most), hogy eszembe sem jut: nem tűnök el egy hétre, haza fogok járni civilizálódni (zuhany, meleg ételt rántok magamba, hideg ételt készítek - új célkitűzés: nem akarok kajára költeni a Szigeten).

Greggel megyünk idén is ketten, a sátorkör létszáma csökken - Csaba Horvátországot választotta ezen a nyáron barátnőstül, a többieket pedig rajta keresztül ismerjük és tudjuk elérni. Sebaj.

A programfüzet és a szigetes honlapok szerint este hatkor nyitnak, hmmm, talán találkozzunk negyed hétkor a HÉV-megállóban. A HÉV-en megcsap valami Sziget-érzés, várakozásteljes bizsergés a tarkómon és a hátamon... Kések, Greg háromnegyedre érkezik, másfél óra alatt beérünk, ezt a szakaszt könnyebbnek éreztem idén, mint tavaly, ez jó jel.

Gondolkodóba esünk: idén is a Sziget végén, a Világzenei (gy.k.: színpad) és a Dalmát (gy.k.: söröző) mögött legyünk, vagy keressünk valami közelebbit? A bejárattól egyenesen és jobbra elhaladunk a Jazz-sátor mellett, majd németek és lakókocsik garmadáján vágunk át, hogy ráébredjünk: mégiscsak jó lesz nekünk a korábbi helyen. Kényelmesebbnek tűnik egyszerű sátrakat kerülgetni majd a sötétben, a Sziget okozta módosult tudatállapotban, mint fenyegető(nek látszó) és termetes német lakókocsikat.

A külső úton elvánszorgunk a célig, most nem találunk ebben a környezetben bizony viccesnek hangzó matricákat a ToiToi-okban ("40 órás munkahéttel számolva a fülke 10 embert képes biztonsággal ellátni egy héten át"), mint tavaly. A matricák jól mutattak a hasunkon, legalábbis mi úgy éreztük...

Sátorverés után sör a Dalmátban - ekkor még nem tűnt annyira rossznak a sör, mint később, és úgy emlékszünk vissza, évente 10 forinttal emelkedett a sör ára, most pedig 50 forintos drágulást vélünk felfedezni.

Majd alvás, de előtte még az első olyan sms Szilvinek, amit szigetlakóként küldök. Nem jön ki Szigetre, mert nem hozza lázba. Elfogadom a véleményét.

Első nap.

Bár mindössze három programot írtam össze és az első fél tízkor kezdődik: Klezmatics a Világzenein (a másik kettő: Szigorúan piszkos ügyek a moziban éjjel, majd Kowalsky meg a Vega hajnalban a Popszínpadon), már hatkor bent vagyok, éppen a Sugababes szól a Nagyszínpadon, meglepően rockosan...

Ledobom a cuccom a sátorban (nem, nem vagyok hajlandó a Szigeten kajára költeni, inkább hozok magammal), külkeres különítmény jön össze, a Schöller Extreme hostesseitől kapok egy fagyit a sörhasam megmutatásáért (vagy cselekedj valami extrémet, vagy ordítsd hangosan a termék nevét és fagyi a jutalmad). A KOL-stáb Danit interjúvolja igen viccesen, sörözünk a Világzenei mellett. A malátalé elég rossz, de hát csapolt és Sziget, mit várhat az ember...

A tervezetteken felül napom kiegészül az Anima-koncerttel, amit minden évben megnézek a Szigeten a társaság miatt, de eddig még egyszer sem tetszett. Valamiért nem hat rám ez a zene. Viszont nem tanulok a hibáimból és idén sem hagyom ki. Reménykedem, de semmi... Kimentem magam, hazacaplatok a sátorhoz, hogy Klezmatics előtt táplálkozzak valamennyit.

Leülök a Világzenei Nagyszínpad előtt, a szokásos helyen, jobbra a keverőpulttól (amiről igazából nem tudom, hogy keverőpult-e a hivatalos neve, de mi így hívjuk). A színpad jobb szélén előlép az a dörmögő hangú férfi, aki felvezeti a világzenés koncerteket, tőle értesülünk róla, hogy a Klezmatics igen sokszínű zenei palettán mozgó koncerteket adott az utóbbi hónapokban. Részemről nem is tudom, mivel keverik majd jelen alkalommal a klezmert, de állok elébe. :)

A koncert ugyanolyan energikus, mint a 2002-es, és ismét megszólal az a dal, amiben semmitől sem félnek, csak attól, amit Isten nevében tesznek egyesek. A zene itt lélekbe markol, egyszerre rengeteg keserűséget és pont ennyi felszabadult jókedvet közvetít... Kikerülhetetlenül beleérzek jazzt és számtalan más zenei stílust is (a kaotikus jókedv balkáni népzenére emlékeztet) - a banda tényleg nemcsak klezmert játszik, hanem játszik a klezmerrel, rengeteg jó dolog belefér ebbe a kísérletezésbe.

Mozi felé menet összefutok ZsigmondBáránnyal és dumálunk jazzről, Másfélről...

Úgyhogy a filmre már nem érek oda, de megkeresem Greget, és ekkor megtörténik az, amire nem számítottam, hogy nem tudom, hol vagyok... :) Volt már meglehetősen módosult állapotú éjjelem a fesztiválon, de mindig tudtam, hol vagyok és hogyan találok vissza a sátramba.

Dani csörget, és ami a legjobb, ő sem tudja, hol van éppen ("Arany ászok, meg fények" - erről hibásan a Grundeszligára gondolok), de találkozási pontként a Dreher Portot jelöljük meg (egy világítótornyot elég nehéz nem észrevenni). Előbb odaérek, mint a külkeres különítmény, megijedek a konzerv-zenétől, majd megjönnek ők is. Diktafon, fényképezés, vbk (részemről ásványvíz), szétröhögöm magam: ahogy isznak, még viccesebbek ezek a srácok, eljutnak odáig, hogy A Gyűrű Szövetsége igazából Dugóhúzók Szövetsége, sőt Sziklaszilárd Dugóhúzók Szövetsége, tehát SZDSZ (a gondolatmenetet nem tudtam követni, csak ez a két dolog volt világos benne). Részeg és szabad asszociációs játék... :)

01:45: úgy ítélem, kedvező a társaságban a józan és már nem józan tagok aránya (előbbiek tudnak vigyázni az utóbbiakra), így nyugodt lelkiismerettel csatlakozom le, mert Kowalsky kezdődik a közeli Pop-színpadon. A szöveget elnyomja az egyébként rendben lévő zene, az első három dal után rádöbbenek: először talán CD-n kellene meghallgatni a Vegát és fáradt is vagyok, úgyhogy alvás.

Második nap.

Ezen a napon 14 koncert szerepel a programfüzetben és már az összeírásnál belátom, hogy nem lehetek egyszerre 3-4 helyen. Addig megtanulok osztódni, vagy megelégszem a tudathasadás kivetítésével anyagi testbe, ami lehet, hogy ugyanaz...

Daninál dieselt öntünk magunkba, majd az úton is sör + kóla a kézben, ami később átlényegül a kettő fent említett keverékévé, hátha úgy könnyebb lesz legyűrni, de nem. A meleg sör és a meleg kóla, hát...

Beérünk, a Világzenein éppen Vujicsics, nekem tetszik, majd becsekkolunk a sátramba. Úgy rémlik, Dani a Bloodhound Ganget választja a Nagyszínpadon, így elválunk: engem a Jazz-sátorba invitáltak Kaltenecker Trióra.

Eddig sejtelmem sem volt arról, hogy létezik free jazz. Frank Sinatrát hallgattam, Nina Simone-t, Dave Brubecket, Diana Krallt, a jazz konvencionálisabb ágát. És erre ez a három srác itt a Jazz-színpadon (Dés, Kaltenecker, Papesch) alapjaiban formálja át a jazzről alkotott elképzeléseimet. Hihetetlen bátorsággal kísérleteznek a jazzel. Az eredmény pozitív, bár nehezebben befogadható, megemészthető, nem fülbemászó - többen el is hagyják a nézőteret, de az én fülem elég sok mindent kibír, illetve szeret, így számomra tökéletesen élvezhető a koncert.

Nyolckor igen nagy hasznát venném némi tudathasadásnak, ha lehetséges volna több testet társítani az egyes személyiség-szeletekhez. Az ok: a Jazz-sátorban fellépő Balázs Elemér Quartet mellett a Talentum-színpadra hívogat a Honeyball ska-punk őrülete, a Wan2 Színpadhoz pedig a Hollywoodoo szerintem néhol funky érzésű kemény rockja ("Volt nekem egy kecském..." :D).

Hmmm, nehéz döntés, pillanatnyilag a Honeyball érdekel legjobban. Odasietek, lekésem az első húsz percet, de sebaj, a koncert további része is élvezetes. A Honeyball zenéjében benne van a ska lüktetése, a punk lázadása egyaránt. A három fúvós nagyon jól nyomja, a hölgyek pedig csinosak. A szövegek viccesek, jól eltaláltak. Lemezjátszó (és szkreccselés) jelenlétét is kimutatta a botfülem, így különösen tetszik az egész. Majd megveszem a lemezüket.

21:30-kor négy helyre vágyom egyidőben: Suhaid (nu jazz, Elektron sátor), Busta Rhymes (Nagyszínpad), Budapest Jazz Orchestra (Est-színpad), Omara Portuondo (Világzenei), de az lehetetlen...

A Run DMC Nagyszínpados koncertje kiváló volt 2001-ben, ezért reménykedem, hogy a hip-hop a Szigeten is működik és jó lehet. Busta Rhymes érdekel is, megvan a válogatáslemeze, a régebbi számai tetszenek, az újabbakat egyszerűnek tartom és nem dobnak fel. A Nagyszínpad előtt hatalmas tömeg zsúfolódik össze, kezdet előtt még beállok ásványvízért, egy srác külföldinek néz és arra oktat, hogy "the Hungarian word for beer is sör" :). Busta koncertje alatt is a keverőpult jobb felénél állok, körülöttem németek.

Busta a Flipmode Squadból Spliff Start hozta magával, jó fejeknek tűnnek mindketten. Nem tudom mire vélni, hogy a "When I told my mother I was gonna come here to Hungary, she told me: Do not make any babies!" mondatot követő hosszú közjáték mire szolgál, de aztán kiderül, hogy a tv-ben, rádióban agyonjátszott Mariah Carey-duettet vezeti fel. A dal nem rossz, de hála istennek az olyan nóták is elhangzanak, mint a "Woo-Hah! Got you all in check", a "Gimme some more", vagy Busta strófája a "Scenario"-ból - de jó is lenne összerántani az A Tribe Called Questet ide, a Nagyszínpadra! A közönség egy része tudja a szövegeket, de a többség mintha nem vágná az angol beszólásokat.

Valahogy ki kell húznom az időt az Eleven Holdig (Pop-színpad, 01:45), így leülök a tett leendő helyszínén és megtekintem Pityinger László, később pedig Zana Zoltán és bandája fellépését. Belépéskor Dopeman éppen a "Megbaszlak" c. dal hasonló szövegezésű refrénjét szavalja, ha nem is lassan, hogy mindenki megértse (elvégre nem gázáremelésről van szó), de szótagolva. Nem a lemezen megszokott jazzes hangzást kapom, hanem furcsa módon mintha rockosabb lenne az egész. A hangosítás itt is rossz, legalábbis a zene elnyomja a szövegeket...

Ganxsta Zolee az első két lemez után olyan irányban haladt tovább, amit nem tudok pozitívan értékelni, bár voltak jó számaik. Egy ideje nem tartom elég érdekesnek (értékesnek) ahhoz, hogy kövessem a pályafutását. A nézőtéren feltűnik Kuka MC és Sub Bass Monster. Találkozom egy volt szaktársammal, aki az enyémtől eltérő szemszögből közelíti meg a Sziget Fesztivált, ars poeticája: "Iszunk, szívunk... reggel felkeltem, masszíroznom kellett a szememet, hogy ki tudjam nyitni, nem hittem volna, hogy ennyire lefáradok egy nap alatt."

Zolee koncertje egyébként nem is rossz, csak én alszom el majdnem, nem szoktam hozzá az éjszakázáshoz. EH előtt még kiugrom egy sörért, elvégre mindig sörrel a kezemben veszek részt a fellépéseiken, az elsőn még kiborítottam, de kezdek rutint szerezni.

EH-n Dani mellett ordítva-ugrálva elmegy a hangom, legalábbis karcos lesz - hegyomlásnyi whiskey és nikotin nyomait fedezném fel benne, ha nem tudnám, hogy alaptalan a feltételezés. Régóta nem éreztem magam ilyen jól EH-n, és fel is ébredtem, a sört pedig kiizzadtam magamból (és egyébként sem lehetett benne túl sok alkohol). Hajnali négy körül járunk, nagyon fáradt vagyok, alszom...

Harmadik nap.

Délután háromtól tervezem megtekinteni az Almodóvar-féle Beszélj hozzá c. filmet, a Magic Mirror sátorban adják. Kutyameleg van, oda is érek, gondolom, jó lenne a film, de élvezhetetlen, mert túl világos van filmvetítéshez. A feliratokon kívül szinte semmit sem látok. Nézem egy ideig, majd eljövök...

Lecuccolok a sátramban. Úgy rémlik, Danival is összefutunk, Greget kérdezem, mit tervez mára, a válasza: Zorall a metálszínpadon, majd "go-go girlz, iszapbirkózás, sport". Hmm... :) Danival elválunk, mivel őt nem érdekli az underground hip-hop szcéna seregszemléje, amely a tervek szerint szinte egész napomat lefedi.

Bejelentem Gregnek, hogy öttől kilencig a Talentum Színpadnál találhat meg, leülök a fűben és igyekszem élvezni a Pluside (utalás a pozitív oldalra, szemléletre, amit hoznak) fellépését. Amennyire meg tudom ítélni, Tom D mellett bizonyos Kiló és Undertaker szerepel, sétálnak-ugrálnak a színpadon. A zene oké, Pluside alatt feltétlenül, Undertaker saját dala kevésbé tetszett. A szövegek számomra a "Más, mint a többi" és Tom D szólódala alatt nyerték el leginkább az elismerésemet.

A Raptorz bandájától a "Szving" az, amire leginkább emlékszem, ez persze el is hangzik és egészen megkapó számomra a refrén, az pedig ugyancsak rokonszenves, hogy Ryzo a koncert eleje, sőt a beállás óta egy üveg Becherrel a kezében létezik. :) Jön Geri a.k.a. Skillz (netről letöltöttem a kislemezét és kellemes volt), ő az a fiatalember, aki eddig a háttérben állt mikrofonnal a kezében, "Látnokok" szólnak a kislemezről. Sokoldalúbbnak tűnik számomra a Raptorz + Geri zenéje, produkciója, mint amilyen a Pluside-é volt, és várom a sorban következő Dynasztiját, benne a Copy Con nevű srácot (interjúja olvasható a legutóbbi Raplife-ban, emellett szerepel a Tigris nevű reggae-ska-punk-hardcore bandában is).

Szocializálódom, amennyiben Dave és Nóri megérkeznek a Szigetre és találkozom velük + viszek programfüzetet, dumálunk, majd lépnek Sziámira, én meg pont odaérek a Dynasztija elköszönésére, Copy Con szimpatikusnak látszik.

Szendvics következik a sátramban, majd este nyolctól ChilZim Entertainment a Talentumon és Szörp az Est-színpadon. Ingázok a kettő között, mert egyik sem tetszik annyira, hogy ott is maradjak. Végül eljutok a Wan2-hoz, 21:30-tól itt lesz Sena a Gimmeshotból. Még a holland Beef fellépése folyik, remek hangulatot hoznak össze a reggae/ska és valami számomra meghatározhatatlan, de remekül csábító összetevő elegyével. Kezdem észrevenni a különbségeket az egyes ska-zenekarok zenéje között. Ez is ska, a Honeyball is, mégsem lehet összehasonlítani a kettőt... A nézők közt felismertem Zságer Balázst, tényleg olyan feje van, mintha egy britpop-zenekarban játszana.

21:30, Dave meghívott egy sörre, Senára várunk, lassan összeáll a zenekar: Mango a lemezjátszónál bal hátul, Zságer Balázs a billentyűknél jobb elöl, a falnak döntve fúvóshangszereket is látok, baloldalt ül egy vonós, hátul dob és gitár. Megjelenik az est hősnője, aranyos, mögülünk azt hallom: "Leadhatna néhány kilót", de ezt meg sem hallom, mert Senáék elkezdik. Végre megtapasztalom, hogy élő zenekarral felálló hip-hop koncerten jazzes is lehet a hangzás, és örülök ennek. Busa lép a színpadra Sena mellé, anyám, milyen zajokat hoz ki a szájából ez a srác? Azt szkreccseli darabokra, hogy "Sena, you're the first one", és beleborsódzik a bőröm, mint mikor csókokat és simogatást érzek a nyakamon. Sena énekesként és rapperként egyaránt kiváló, a zene magába bolondít és elringat. A végén a Gimmeshot Crew felsorakozik a színpadon, Mango előjön a lemezjátszó mögül és ő is szövegel, felrobban a buli...

11 után irány az Elektron sátor, Bobakrome + AZA + Akkezdet phiai érdekelne. Graffitis film a kivetítőn, a levegőben fű szaga. Leülünk, egy ideig nem történik semmi, majd sok-sok MC a színpadon - akiket felismertem, az Said és Újonc (Akkezdet Phiai). Mondják, hogy ki fog fellépni először, de nem értem a zenétől, majd jön egy trió, akik számomra nem alkottak emlékezeteset. Az egyikük kiabált és magára öntötte a sört - ennyire emlékszem belőlük.

Dave, Nóri és én feloldjuk az évente egyszer fellépő paradoxont, majd bár felírtam még a Nyers, Bankos, a Nem Közölt Sáv, a Junkies, Az idő urai és az Animal Cannibals fellépését, valahogy elfáradok éjfél utánra és inkább megyek aludni...

Negyedik nap.

Hat előtt érkezem, a Parno Graszt nevű, jónak igérkező cigánybanda lép fel a Világzenein, de csak a végére értem ki, az tetszik. Dani elhozta Hajnit, a sátramban futunk össze, és már nem is emlékszem, merre megyünk, de az biztos, hogy a Chumba kezdetére visszaérünk.

A dörmögő hangú úr a színpad jobb szélén három dologgal indokolja "egy anarcho-pop csapat jelenlétét a Világzenei Nagyszínpadon." Szerinte mindig is sokat merített a népzenéből a Chumba, most pedig népzenei és akusztikus elemekkel bővített lemezzel (címe: Un) jöttek elő, harmadrészt pedig szeretjük őket. A bizonyítékot én is látom magam körül, túl sok is az ember. Nem fog meg bennünket a koncert eleje, így ingázunk egy kicsit a két nagyszínpad között. A Misty in Roots (angol reggae-zenekar) kellemes reggae-vel indít a világzenein, de némi női unszolásra lassan elkeveredünk a Nagyszínpadhoz, Rasmus okán.

Bár ne mennénk... A Rasmus egy elfáradt Bon Jovi-koncertre emlékeztet, Danival folyamatosan szidjuk őket, a társaság hölgytagjai pedig folyamatosan orrolnak ránk ezért... Ez a koncert sincs ránk hatással azon túl, hogy jól nevetünk rajta - bár lehet, hogy a mi fülünkben van a hiba, mert körülöttünk nagyon sokan jól érzik magukat. Ősrégi kannibál-viccet írunk át a Rasmus tiszteletére a koncert végén, ráadáskor:

- Te, jön vissza a Rasmus!

- Hol?

- Itt: blöööööö....

És még jót is nevetünk rajta (mármint fiúk). A lányok reménykednek benne, hogy a Rasmus-koncert (számukra) jó hangulatát át tudják menteni a Grundeszliga diszkójába, ezért arra szavaznak. Éhes vagyok, Dani elkísér a sátramhoz, lecsúsztatunk egy cappuccinót és dumálunk.

Negyed egyre már visszasuhanunk a Popszínpadhoz, Emil.RuleZ! hangol, majd kezd. Ismét zavaróan sok ember van jelen, kiszorulunk a Pop-sátorból, így viszont nem érdekelnek Hajósék... Számomra egy ZP-nyi ember tökéletesen megfelel ER-nézőseregnek. Alvás, Dani pedig még ropja egy ideig Hajnival a Grundeszligán.

Ötödik nap.

Szigetből egy napot a pihenésre szánok, ez vagy szombat, vagy vasárnap. Idén utóbbi, ezeket írtam össze és nem néztem meg: Ludditák, Seeed, Sex Action, Pege Aladár Quartet, Hollywood Rose (G'N'R-tiszteletzenekar), Szakcsi Lakatos Trió, Dermot (Gimmeshot Crew), Copy Con (lásd fentebb: Dynasztija), Pannonia Allstars Ska Orchestra vs. Gimmeshot Crew, Ferenczi György, Hiperkarma, A kutya vacsorája.

Helyettük pihenés és barátnőzés.

Hatodik nap.

Már régóta érdekelt a Besh O Drom, mert az a zenekar, amelyik olyan lemezcímmel áll elő, mint a "nekemtenemmutogatol", az érdekes lehet. Háromnegyed nyolckor találka Greggel és Zsigmonddal a szokásos helyen. Kiderül: vannak közös ismerőseink, kicsi ez a nagyvilág... És ez pont a világ minden tájáról zenészeket egybecsődítő színpadnál történik. :) De vissza a Besh O Dromhoz, nem tudom leírni ezt a zenét: balkáni muzsika, jazz, a Delta főcímzenéje, néhol klezmeres izzást hallok benne, néhol pedig latinos-tengerpartos eufóriát :).

Sietek a Jazz-sátorba, az Ad Matai izraeli jazztrió szerepel ott. Kiváncsi vagyok, milyen az, mikor nem én hallom bele a klezmert a jazzbe vagy fordítva, hanem valaki vállaltan ilyen zenét ad elő. A 21:30-as kezdés az átállás miatt késik talán tízig, a koncert pedig váratlan és meglepő...

Daniel Zamir zenekarvezető előáll valamilyen egyszerű dallammal, azt kezdi el kibontani, és szép lassan bonyolult szerkezetté alakul az egész, nem érzem az idő múlását, akkor ocsúdok fel, mikor elenyészik a zene. Csak onnan tudom, hogy az első daluk 22:17-kor ér véget, hogy direkt megnézem az időt, mert tényleg úgy érzem, hogy megszűnik az időérzékem.

A második és a harmadik dal 22:32-kor, illetve 22:52-kor végződik. Ez a Zamir nevű törékenynek tűnő kis szaxofonos hipnotikus és végtelenül energikus zenét alkot, olyan erőt érzek benne, amekkorát egy metálzenekar frontembere szabadít fel magában és az őrjöngő közönségben. Félelmetes zene, jazztől számomra szokatlan megszólalással...

A következő dalt már nem hallgatom meg, mert a moziban tizenegy után adják a Kill Bill mindkét részét. Greg hozott egy rózsaszín gumimatracot, azon ülünk, vett pattogatott kukoricát, azt esszük. :) Az első rész tetszik, a véres jelenetek néhol már komikusan hatnak, de összességében élményt jelent a film.

A második részben a vártnál kevesebb vér folyik, ezen bosszankodom is egy kicsit, a rajzolt részek nagyon megnyerőek szerintem. A film szerintem erőltetetten próbálja visszahozni a kung-fu filmek hangulatát a szakállát birizgáló mester alakjával, de lehet, hogy maguk az idézett filmek is szánalmasnak tűnnének. És bár majdnem hajnali négykor végzünk a mozizással, még mindig szeretem Tarantino sajátos humorát, amit végig érzékelek a film(ek) során.

Hajnal, fáradtság, alvás.

Hetedik nap.

Moonlighttal nézzük öttől a Tito & Tarantula koncertjét, ami nem olyan átütő, mint 2002-ben a Wan2-n volt, de még így is visszajön a Desperado (és az Alkonyattól pirkadatig) hangulata...

Az Orvosok (hattól, ugyanott) nagyrészt németül beszélnek, bár a "Show me your tits, please!" felkiáltás is értő fülekre talál, az értő egyén fel is kerül a kivetítőre. Ha nő lennék, nem mutatnám meg a mellemet a Nagyszínpad közönsége előtt...

Némettudásom nem bizonyul elegendőnek ahhoz, hogy értelmezzem és élvezzem a koncertet, ezért áthelyezem fonnyadt porhüvelyemet a Wan2 sátorba, ahol a Tigris szervez némi zavargást a reggae/ska/punk irányvonala mentén, és végre látom Copy Cont a mikrofonnál. Nagyon jól énekel, nagyon jól raggázik is. A dalok meggyőzőek, kevés kivétellel. A "Füsttel együtt", a lemezük címadó dala az első csoportba tartozik, csakúgy, mint a "Joanna, give me hope" sajátos feldolgozása is. :) Meg fogom venni a lemezüket, ha lesz rá pénzem.

Úgy gondolom, Bëlgára sokan gyűlnek a Nagyszínpad elé, ezért nem a főúton, hanem a hátsó úton megyek a sátramhoz, enni, és egyébként is nemsokára kezdődik Boban Markovic szereplése. Közben hallom, hogy Dénes Tamás "Királyok a házban!" kiáltással vezeti fel a Belgiumiakat.

Bobanon leülök a szokásos helyen, ismét érzem a Macska-jaj balkáni káoszának világát, magam előtt látom Dadant és Grga bácsit egyaránt. A vége előtt Greg keres, találkozunk a Sziget másik végén, szaktársa, Bea hívogat Faithlessre, bár Los de Abajo a tervem (ska-punk, latin tűzzel). Viszont érdekel, hogy mitől a Faithless az elektronikus tánczene manapság legnépszerűbb előadója, úgyhogy engedek a csábításnak.

Valami alapvető értelmezési gond lehet az elektronikus tánczene és köztem, ezt sem élvezem. Végig arra gondolok, hogy Rollo jól szövegel, de mennyivel jobban működne a Faithless, ha hip-hop alapok mennének alatta... Bár ez csak az én furcsa zenei ízlésem, körülöttem mindenki más nagyon élvezi az egészet.

Ekkor észreveszem a műsorfüzetben, hogy Lajkó Félix és bandája lép reflektorfénybe a Színház- és táncsátornál. Csodával határos módon sikerül kikászálódnom a Faithlesst hallgató embergyülekezetből, eltévedek, de odatalálok a célhoz.

Leülök jobbszélen, majd a hátam mögött feltűnik a külkeres különítményből Dani és Sanyi, vbk-val (ami egész finom).

Dani kiabálva: - Kire várunk?

Én: - Ha nem ordítasz, talán el is mondom.

Sanyi: - Lajkó Félixre.

Dani kiabálva, felemeli a vbk-t: Lajkó!

A koncert további részének egyik felében fejét a térdére fektetve relaxál, a másik felében pedig ámuldozik Lajkó Félixen és bandáján. Meglátásom szerint Lajkó ügyes népzenész, lelkesen és nagyon jól játssza a népzenét. A hangosítás egyszer lerobbant és többször gerjedt, de ez sem tudott rontani a koncerten.

A moziban a műsor szerint a Csak az a szex! megy, ehhez képest Agyament Harryt kapok, mikor odaérek - ez persze nem esik le azonnal, de gyanúsan ismerős az a jelenet, mikor a Halál kopogtat az ajtón. Úgyhogy sátor, alvás.

Nyolcadik nap, azaz reggel

Mivel mindent bontanak, nem tudok mosakodni a konténerben a (volt) Világzenei Nagyszínpad közelében, a kútnál várakozom. A ToiToi-sor lepusztult állapotban. A sorral szembeni domboldalon egy fiatalember alussza békésen álmát, hátizsák a vállán. Lehet, hogy elfáradt a sátrába menet.

A Dalmát előtt rengeteg szemét, és a Luminárium mellett elhaladva most esik le, hogy idén sem néztük meg... :( És Guinnesst sem tudtam inni (minden évben szoktam, tüntetésképpen), nem találtam az Ír kocsmát sem a helyén, sem máshol.

Végig zavart a sok ember, úgy éreztem, 2000 óta most először, hogy túl sok a látogató a Szigeten, de még nem néztem meg a hivatalos nézőszámokat... Meggondolom, illetve a fellépők személyétől teszem függővé, hogy kijövök-e jövőre a fesztiválra.