K és elektronika

K Cider. Angol. 8,4%-os. Szénfekete doboz, rajta piros K.

A Wikipédia szerint a mottója "Strong. Refreshing. Different." A dobozon az első nem szerepel. (De amúgy erős, tényleg.)

Ennyit a tényekről.

Savanykás, almára-körtére emlékeztető illat vár. Mintha pezsgőt innék, csak valamiféle inkább urbánus, két lábbal a földön járó, mint elegáns pezsgőt.

S a háttérben valamiféle keserédes, lounge-szerű, kicsit elektronikus zene szól, ami mégis több (izmosabb-bonyolultabb) az egyszerű háttérzenénél. Nem lehet nem figyelni rá. Bólogatni annál inkább.

Olyan, mintha szeretnék lassan végigsimítani valaki hátán a gerince vonalát követve (laza átkötés: Ciróka Bábszínház), aztán inkább mégis elkezdeném gyúrni a vállát. Erősen. Mert mindkettő benne van a pakliban. A magam alatt-felett-mellett remegő combúvá gyűrés vágya és a cirógatásé is.

Ilyen ez a cider: egyszerű, könnyed dolognak látszik, szénsavas-almás üdítőnek, aztán csak nézel. Mert mellbevág.

Mosolyog, de a mosolyba csipetnyi cinizmus is vegyül, savanykás módon. Lehet, hogy K, mint keserű, de szépen. "All I Need." Nehéz ennél jobban megfogalmazni.

Baltika No. 7.

Orosz. 5,4%-os. Prémium világos sör.

Ennyit a tényekről.

Ehhez a világos sörhöz valami vigyorgó, bolond, skás lüktetést képzelnék el, amit egy szabadtéri fesztivál közben, a fűben üldögélve hallok. (Távolabbról beszűrődik valami zsíros ütemű hiphopba hajló dancehall.)

A képben benne van az is, hogy ez a sör könnyű, mint egy meleg mosoly vagy egy hosszan, forrón történő megölelés. Attól, aki elveszett jelentés, mert ha szavakká akarom lefordítani, előjön a probléma, hogy az egyszerű nyelvezet képtelen továbbítani.

Nem piedesztál, csak nem mindent lehet jól szavakba önteni. Nem is kell. Van, ami megfogalmazatlanul marad. Kicsúszik a kezeim közül a lényeg. Ahogyan a sör lecsúszik a torkomon és egyszer csak itt ülök egy üres üveggel.

Lehetséges magyar nyarat érezni egy jéghideg orosz sörtől. Viszont persze kesernyés utóízű, hogy életszerű legyen. Egyszerű, tiszta. Világoskék égbolt, pár felhővel. Fekszem a fűben és csak nézem. Jó ez.

És akkor is a Barbár az igazi.