2009. december 9., szerda

Baltika No. 7.

Orosz. 5,4%-os. Prémium világos sör.

Ennyit a tényekről.

Ehhez a világos sörhöz valami vigyorgó, bolond, skás lüktetést képzelnék el, amit egy szabadtéri fesztivál közben, a fűben üldögélve hallok. (Távolabbról beszűrődik valami zsíros ütemű hiphopba hajló dancehall.)

A képben benne van az is, hogy ez a sör könnyű, mint egy meleg mosoly vagy egy hosszan, forrón történő megölelés. Attól, aki elveszett jelentés, mert ha szavakká akarom lefordítani, előjön a probléma, hogy az egyszerű nyelvezet képtelen továbbítani.

Nem piedesztál, csak nem mindent lehet jól szavakba önteni. Nem is kell. Van, ami megfogalmazatlanul marad. Kicsúszik a kezeim közül a lényeg. Ahogyan a sör lecsúszik a torkomon és egyszer csak itt ülök egy üres üveggel.

Lehetséges magyar nyarat érezni egy jéghideg orosz sörtől. Viszont persze kesernyés utóízű, hogy életszerű legyen. Egyszerű, tiszta. Világoskék égbolt, pár felhővel. Fekszem a fűben és csak nézem. Jó ez.

És akkor is a Barbár az igazi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése