Blackthorn

Fizetés után egy nappal az ember még hajlamos könnyelműsködésekre. Ma is vettem cidert, ha már cipőt nem sikerült.

Blackthorn, ez is Gaymer-féle. 1770 óta stb.

Fekete doboz, fehér betűk, horrorfilmbe illő tipográfia. Jó pont. Könnyebb, mint a tegnapi cider (cyder), 4,7%.

Ennyit a tényekről.

Hmm. Nem hittem volna, hogy savanyú és savanyú között is lehet különbség. Ez keserűbben savanyú.

Jéghideg, a dobozra írt javallatnak megfelelően. Serve extra chilled - Piercing refreshment. (Nincs is testékszerem. Csak vicceltem.) Belém csíp, ahogyan a hideg miatt szinte lefagy az orrom levegővételkor a hóesésben, itt a külvárosban, reggel fél hat után.

Pedig nem több, mint savanyú-keserű, hideg, angol cider. Nyár kellene hozzá, francba.

A(z amúgy meghackelhető) Wikipedia szerint nem hagyományos cider ez, mert almakoncentrátumból készül, édesítőszerrel stb. Számomra teljesen mindegy a háttérideológia, a célom csak annyi, hogy (számomra) szokatlan módon toljak alkoholt az arcomba. És ez itt jól teljesíti a feladatot.

Nem lányregény. Cider. Erre lehet számítani.

Nem Sas-kabaré, inkább Monty. Nem magyar ?vígjáték? celebekkel, hanem Tarantino és Kutyaszorítóban. Bukkanó, ami miatt elsül a fegyver (tudom, az már másik film).

Nem megjátszott mosoly és kocc valami drága pezsgővel olyan emberek körében, akiket istenverte módon nem érdekelsz, pedig azt hiszed, hogy bírnak (és ettől üres az egész, de persze észre nem vennéd), hanem inkább az a savanykás szájíz, amivel elsőként kezdődik a másnap, hogy aztán még keserűbb dolgokban csúcsosodjon ki.

Mint valami horrorfilm, ami fémes ízű, mint a félelem, de furcsa módon mégis tetszik.

És még ennyit tudnék hozzászólni.