Szóval tegnap, 22-én volt a DMC Hungary, a hazai DJ-k mixversenye (műsorvezetők: Animal Cannibals). Mivel fellépett a De La Soul (ráadásul ingyen), egyrészt elmentem megnézni, másrészt hegyomlásnyi szkreccsre és hip-hopra számítottam. :)
Helyette majdnem Bagyuval mentem f.m szülinapjára a Morrison'sba, de 1. nem voltam biztos benne, hogy a De La Soul még egyszer eljön és ingyen teszi meg ezt, 2. nem akartam félig ismeretlenül beletenyerelni a társaságba (ha megengedjük a képzavarokat :)). Mindezzel együtt remélem, nekik legalább olyan jól telt a buli, mint nekem és utólag is boldog szülinapot, f.m! :*
Még életemben nem voltam az Events Hallban, de odataláltunk és bár rengetegen álltak sorba, röpke 5 perc alatt bejutottunk. Bent pedig... mmmmmmm, doromboltam, "mad words on phat beats", végre nem az könnyed semmitmondó valami, ami manapság eljut a felszínre (értem ezalatt mindazt, amit az ember akkor is mindenféleképpen hallhat, ha nem merül bele a műfajba). A színpadon underground arcok voltak éppen. Közbevetném, hogy az undergroundról véleményem egyébként, hogy zene szempontjából nagy része jobb, mint a fősodorba tartozó előadók termése, a mondanivaló pedig kritikusabb és több témát hallhatunk, tehát nem feltétlenül funkcionális - azaz táncolható és semmi több - ez a fajta a zene.
Tehát vissza a színpadhoz: AZA, Bobakrome és Akkezdet phiai mint MC-k, de hogy ki volt a DJ, azt ha megvertek, akkor sem tudom visszaidézni. (AZA nevével először a hiphop.hu fórumán, a Wu-Tanges témában találkoztam, a Klán rajongóinak kemény magjához tartozik, végtelen gyűjteménye van Wu-cuccokból, emellett zenéket szerez és MC is egyben. Becsülöm ezért.)
A DJ-k csapatversenyéről már lemaradtam, de érkezésünk után jöttek az egyéni fordulók. 10-en jutottak a döntőbe, nos, kikre emlékszem? Hmmm, Mango a Tilostól; egy asszem, zalai srác, Majestic; Brékó (a tavalyi DMC-győztes); Q-Cee és Dugó; DiJoint; GyöreMix!; Ice; Stefi; Deez.
6 percet kevertek fejenként, teljesítmény szempontjából leginkább Mango, Majestic és Györemix cucca tetszett, mivel a hip-hophoz legközelebb - véleményem szerint - Majestic és Györemix műsora állt. Bár lehet, hogy csak én vagyok teljesen földhözragadt, hogy alapvetően hip-hopos keverést várok el egy DJ-től, és a többi DJ is értékeset hozott össze...
Majestic lendületes, fiatalos, ütős alapokat kevert, jól szkreccselt és nem játszotta túl a dolgot.
Mangón éreztem, hogy teljesen profin csinálja, ezért tisztelet (titszelet! :)) neki, de nem hallottam benne azt a játékosságot, ami Majesticnél megvolt.
Györemixszel kapcsolatban pedig olyat éreztem, amit ritkán, és ezért tetszett, mert egyszerre volt benne nagy tapasztalat és ehhez kiválóan passzoló ösztönösség, azaz nem unalomból, rutinból, modorosan nyomta, hanem lelkesen. Hihetetlenül megfogott, az elejétől a végéig azt éreztem, hogy nagyon jól összerakta azt a hat percet a döntőben.
A másik véglet, aki nagyon-nagyon nem tetszett, az Stefi. Úgy nézett ki, mint Jáksó és amit levágott, hát... köze nem volt semmihez, amit zenének neveznék. "Amit eddig a zajról gondoltam, azt alapvetően lerombolta most Stefi. Nehezen táncolható, de azért tapsoljuk meg..." - mondta az egyik Kannibál. Erről olyan érzésem volt, mint mikor szereplőválogatásnál azt mondják, "köszönjük, majd telefonálunk" és mindkét fél tudja, hogy az életben nem lesz ebből se semmi.
Brékót a Kannibálok úgy harangozták be, mint aki tavaly az egész mezőnyt lealázta, talán ezért vártam tőle többet, mint amit nyújtott. Nem volt annyira játékos, kiszámíthatatlan, változatos, mint amire számítottam tőle. Emellett nagyképű emberkének tűnt számomra, de ha tavaly nyert, joga van hozzá, asszem.
Q-Cee és Dugo Brékóval szemben nagyon szimpatikus arcok voltak, szakmai szempontból pedig kevésbé, bennük is éreztem a gyakorlat és a tapasztalat meglétét, de ennél többet nem.
DiJoint, Ice, Deez és a már említett Stefi nem tettek rám mélyebb benyomást (bár lehet, hogy csak én voltam türelmetlen, mivel elvileg 22:00-kor jött volna a De La Soul, azt' mikor megérkeztünk, addigra ez fél 12-re változott, végül egy körül jöttek fel a színpadra).
Az egyéni kavarások után párbajok jöttek, egymásnak való felelgetésekkel, egy-egy perces mixekkel, ahol Majestic ismét jó volt, én egyre fáradtabb, talán ezért élveztem még kevésbé Brékó műsorát. Györemix megint tetszett, elismerésem neki. A legjobb háromba Brékó, Mango és Dugó jutott.
Az egyéni eredményhirdetésnél Majesticet hozták ki elsőnek a zsűri tagjai, véleményem szerint megérdemelten. A közönség nagy része nem értett egyet velem és Mango mellett döntött volna. Annak mondjuk örültem, hogy nem Brékó nyert, mert túl nagy volt az arca szerintem, bár mit dumálok én innen a partvonalról, semmi tapasztalatom nincsen a hip-hopban, sem szövegelni, sem keverni nem tudok :), tehát ez "csak" egyszerű hallgatói vélemény. De végülis az számít, nem? :)
Csapatban Q-Cee, Ice és Dugó lettek a győztesek, a párbajt meg Brékó nyerte, ekkor visszafogott taps, majd a Kannibálok biztosítottak minket róla, hogy 5-10 perces átállás után jön a De La Soul.
Hogy magáról a csapatról is szóljak, az általam autentikus forrásnak tekintett All Music Guide szerint altrapet játszanak (igen, csakúgy, mint a rockzenében, ilyen is létezik: mélyebb szövegek, a fősodornál kidolgozottabb zene). Korábbi ismereteim velük kapcsolatban valamivel tovább terjednek, mint az átlagos zenehallgatóé (e személy alatt azt értem, aki mindenféle zenét hallgat és a hip-hopból korlátozott mennyiség és minőség jut el hozzá): nagyon tetszett a mindenki által ismert "Ring ring ring (Ha ha ha hey)", aminek a címe valószínűleg csak annak mond valamit, aki mélyebben elmerült a műfajban, de ha azt mondom, hogy
"Hey how ya doin'
Sorry ya can't get through
Why don't you leave your name
And your number
And I'll get back to you"
akkor mindenki tudja, miről is van szó. Emellett még megfogott a "Me, myself and I" is, ami szerintem méltatlanul elfeledtetett az évek során. Tehát korlátozott előzetes ismereteim alapján alternatív rapet vártam, pozitív mondanivalóval, a felszínre eljutó gengszteres pózolás és a női nem folyamatos megalázása helyett.
Nos :), az arcom mosolyban rögzült és azóta is abban leledzik. Egy körül feljött a csapat DJ-je (mint Pos és Trugoy elmondta, nem Pasemaster Mase-t hozták el, a szokásos harmadik tagot), leadott pár számot, próbálta feltüzelni a közönséget a szokásos "Put yo hands in the air" szöveggel, majd az "Are you ready for De La soul or what?" ütemes ismételgetésével fokozta a már meglévő türelmetlenséget.
Pos és Trugoy megjelenésekor feloldódott a feszültség :), jött a minden előadótól elvárható "We here in Budapest, your beautiful place for the first time...", majd nézőhangolós ("Lemme hear y'all say hoo-ooo...") dalok tömkelege.
A csúcspont számomra nem kizárólag a két ismertebb dal volt, hanem az a rész is, amikor csajokat hívtak a színpadra ("We gon' dedicate this one to you ladies, c'mon, we need girls up in here...") és kb. 30 gyönyörű fel is ment. :) Trugoy szólt, hogy tapsoljuk meg őket, mert elbűvölőek ("You lookin' beautiful, ladies, believe in yourselves..."), bár tudom, hogy ez lehetett csak afféle közönséglelkesítés is, bár amilyen szépek a magyar csajok, nem hiszem... :)))))) Tehát tetszett ez a hozzáállás, mert gyökeresen különbözött a ""motherfuckin' P.I.M.P."-attitűdtől, ami a mai hip-hop nagy részéből ömlik.
És azon beszartam :), amikor Pos feltette a mutatóujját, mindenkit felszólított, "Put your ones in the air!", erre a közönség fel is tette, DE az emeleten lévők nem :), erre Pos "All you motherfuckers up there, you too put your ones up!" Bekapcsolódtak a fentiek is, majd Pos a színpad mellett álló szervezőkhöz és a DJ-verseny résztvevőihez szólt: "All you special motherfuckers there, you too!" :) Szóval teljesen közvetlen volt az egész. Aztán persze ütemes kézlengetés lett belőle.
Ami negatívum volt, legalábbis nekem, az az, hogy amennyire észrevettem, a közönség többsége nem értette az eleje felé elhangzó "Tapsoljatok meg minden DJ-t, aki itt játszott ma nektek" felszólítást asszem, Trugoy részéről, bár a hangosítás is biztosan belejátszott ebbe.
És a funkkal sem kellett volna előjönni, de senki sem lehet tökéletes. :)
Vissza a pozitívumokhoz: a közönséggel való kapcsolattartás (mármint a hooo-óóóózáson túli dolgokra gondolok) nagyon megnyerte a tetszésemet, főleg ez:
"Aiyo Budapest what's the color of the flag here? If I'm right you represent the red-white-green. We from NYC and we represent the red-white-blue flag. If you like your flag put your hands in the aaaaaair. Tonite, fuck those flags. We here together to represent music, to represent hip-hop. I don't give a fuck if you European, American, black or white, we here together for hip-hop."
Trugoy többször mondta lelkesen, hogy "Aiyo hip-hop lives in Budapest, thank y'all we havin' a good time!" A végén pedig hozzátette, hogy "Keep hip-hop alive here in Budapest, buy the records of your own artists, not just American records, keep it alive right here!"
A közgazdász-nézőpont is megmutatkozott a De La Soul részéről, többször mondták, hogy mindenféle DLS-cuccokat vásárolhatunk a hátsó pultoknál. :)
Az este élőben is megtapasztalhattam, hogy 1. rengeteg embert tud vonzani a műfaj hazánkban is. 2. intelligens is lehet a hip-hop, bár ez meglepő lehet olyasvalaki számára, aki csak a felszínt ismeri. Igen, a műfaj sokszínű, szélesebb, mélyebb is lehet, mint amit a zenehallgatók nem-rapper része hall és ismer. A De La Soul 1989 óta létezik, most pedig 2003-at írunk. Ha 50 Centre bárki is emlékezni fog 14 év múlva, akkor komolyan mondom, átállok a pasikra a nőkért való bolondulás helyett. :)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése