Lehet más :)

Holtak földje

Hűha. Módosult tudatállapotban (még aznaposan), különlegesen fáradt porhüvelybe zárva néztem meg és annyi maradt meg belőle, hogy a zombik mintha elkezdtek volna gondolkodni, közben nekem egyre kevésbé ment az ilyesmi. A Holtak naplója jobban tetszett.

Csipetnyi kiberpunk- vagy Shadowrun-érzésem is volt a mindenható(nak hitt) nagyvállalat láttán, amely szinte zárt világban tartja azokat, akik hajlandóak fizetni a biztonságért. És persze ott az alvilág, harmadik mikroközösségként pedig a zombik.

Lehet, hogy józanul és kipihenten jobban bejött volna.

Haláli hullák hajnala

Shaun antihős. Szeretem az antihősöket. Javítok: talán túl könnyedén címkézem ezzel a kifejezéssel a nekem rokonszenveseket.

Hagyjuk a közhelyekkel dobálózást: nem azt akarom leírni, hogy ez itt jól lavíroz a vígjáték és a horror között. Legyen inkább... ügyesen lapul a fűben a horror és a vígjáték közötti határmezsgyén, nehogy bármelyik zsáner határőrei (a borzongás vagy a komédia konzervatívjai) lefüleljék és elkapják. Az előbbiek letépnék a füleit és nyaldosnák az újdönhűlt helyet, az utóbbiak halálra csiklandoznák. És most a "nem vagy hülye, csak gusztustalan" szavak jutnak eszembe, miért is ne.

Lényegében kevés vígjátéki elemmel operál, de azok ülnek. Például van itt egy fricska, amit a horror archetípusainak fülcimpáján helyezünk el, amikor röhögünk azon, hogy a két menekülő csapatban ugyanazok a karakterek fordulnak elő.

(Karakter... Áááá, rég volt a szerepjáték.)

A vég elnagyolt, de működőképesen boldog.

Sötét víz

A legutóbbi film, ami a Távol-Keletről jutott el hozzám, vagy az Oldboy volt, vagy a Teen Asian Angels. Nem emlékszem pontosan.

Ez itt két leckét mond fel. Az egyik a szellemek járta házé. A másik a J-horrorban véleményem szerint (a horror többi alfajához képest) felülreprezentált és vékony, hosszú hajjal bíró, kevés szavú, félelmet okozó kislányoké.

A ház ezúttal nem egy távoli dombtetőn áll, hanem egy lakótelepen, a kislány pedig nem feketében jár, hanem sárga esőkabátban. És konstans módon esik, esik, esik. Mintha kiberpunk-vidéken járnánk.

A lecke tételei kiszámíthatóak, de az a fajta horror- rajongó vagyok, aki akkor is összerándul, ha tudja, hogy a következő pillanatban kinyúl egy vékony gyermekkar a sütő alól és rámarkol az egyik gyanútlan szereplő bokájára. Vagy talán nem is annyira gyanútlan. Ilyenkor talán már iszonytató érzés tapasztja fülhöz a vért.

Inkább a párás levegőben lógó tragédia-jelenlét vagy -előérzet borzol belül, nem az, hogy reccsennének-cuppognának a végtagok. Sötétzöld, szürke nyomasztás.

Westons Premium Cider

Olyan, mint amikor az ember mond egy nagyon gonosz és politikailag egyáltalán nem korrekt viccet, aztán röhög az egész társaság.

Mintha kezdeném érezni az eltéréseket a különböző ciderek közt. Ez is savanykás. Ropogós módon. Mesterséges színezék és édesítőszer nélkül.

Jó volt megízlelni tegnap éjjel, a sörök után. Köszönet Zoltánnak. Szerintem még sosem hívtam így. :) A zene is jó volt mellé. Kösz.