Valójában Szökőhév. Csak játszottak velem a szavak.
Romkom és road movie Írországon át. Kíváncsi voltam, hogyan hat rám (és egymásra) Írország és Amy Adams.
Nem sejtettem, hogy még a Flogging Mollyba is belebotlunk az úton. Jó pont, megfelelő "termékelhelyezés". És nyelvlecke az amerikai és az ír kiejtés közti különbözőségekről (másképp, mint ahogyan Ausztrál Tom intézi ezt, de ez is vicces). Tehát abszolút ér eredeti hanggal megnézni.
Amikor a házigazda ezt mondta: "Dammit, man! Kiss the gal!", egy pillanatra megállt a számban a csoki (olcsó, tescós, mazsolás-mogyorós). Édesek, ahogyan szétrebbennek. :) És kibírják anélkül, hogy akár egyszer is azt kellene mondaniuk: G. Kinga.
(Ki nem bírnám. Tuti. Amikor legutóbb megkértem a másikat, hogy mondja ki a nevet, odabújt a fülemhez és belesuttogta... Úgy, hogy nagy amplitúdóval lengett ki az érzékiség mutatója.)
Hogy egyik szóvirágomat a másik pleonazmusomba ne öltsem, kiszámíthatóság és szirup és egyéb Szküllák és Kharübdiszek közt közt egyensúlyozva többnyire jó érzékkel halad ez itt előre. Romkom. Nem akar többet. De kevesebb se lesz.
Nem nehéz választani egy borostás, mogorva, szikár humorú, kibírhatatlan ír (amúgy izgalmas karakter!) és egy savanyú, amerikai öltönyke (sablonpapírból kivágott, pehelykönnyű figura) között, akinek a legvagányabb ötlete annyi, hogy felteszi a Facebookra a lánykérést.
Amy Adams helye ott van a romkom-polcomon Mandy Moore mellett, bár persze más kategóriában. Bírom, ahogyan azt mondja: "Yeah. Right."
Antihős: nem kifutóra illik az alkata, tűsarokban botladozik a parti homokban, fél perc alatt le tudna bontani egy panziót (vagy legalábbis megpróbálja bebizonyítani, hogy képes efféle gaztettre), ölelőember, de közben kényesen precíz, nem valami jó az esküvőkön való viselkedésben, akkor is hisz az emberek jóindulatában, amikor nem kéne (mert aztán egy időre elveszik tőle Louis-t). Emberi.
Igazi nő: képes palástolni a csalódást, amit akkor érez, amikor nem gyűrűt kap, hanem valami mást. Nem akar megbántani, amikor megbántják. (Adja Isten, hogy sose kerüljek ilyen helyzetbe: amikor nem azt adom, amit az adott pillanat megkíván. Tudok csalódást okozni, de nem szeretek.) Képes olyan dolgokat megtenni, amik után még John McClane is csak annyit mondana, megtépázva, véresen, koszos atlétában, a földön fetrengve: "Akkor jó ötletnek tűnt."
Tetszetős az is, ahogyan azt mondja: "Shut up. :)" Csak egyféleképpen fordítanám magyarra. "Nem csipog."
És kell nekem Declan inge. Kék. világoskék. :)
P.S.
Az élet nem csak játék és mese. (Hallottál már a gonoszról, a csúf, kopasz...) Ma is szembesültem a gonoszság bizonyos fajtájával. De kösz, nem lett bajunk, megvagyunk. Legalább tudom, milyen ne legyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése