2010. április 22., csütörtök

Gúzs és szájpecek. Groteszk


Ahelyett, hogy sörrel a kezemben bólogatnék a mexikói boszorkánymester ütemeire a Tetőn, itthon ülök, skandináv kékbe burkolva, cseh sörrel a kézben :), japán horrort majszolok magyar felirattal. Közben olyasvalakire gondolok, aki Kárpát-medencei kevercsnek titulálja magát.

A groteszk összetett esztétikai minőség: a félelmetes, torz és fenséges vonások ötvöződése a kedves, néha kicsinyes komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki. Elnevezése az olasz grotta 'barlang' szóból ered.

A komikus hiba, a képzavar, az össze nem illő elemek társultsága a komikum tiszta formáiban feloldódik, míg a groteszkben ez a hiba nemcsak központi erejű, hanem feloldatlan és feloldhatatlan marad, időtlenné emelődik, s bizarrságának megfelelő világszemléletet fejez ki. A groteszk világa zárt, egyformán lehetséges benne a reális és irreális, a komikum és tragikum, a fenségesség és alantasság, a valóság és a fantasztikum. Művelői gyakran ábrázolnak visszataszító, undorító elemeket, torz, rút, borzongató dolgokat. Gyakori kiváltója az elidegenedettség, a szorongás, félelem.

(Forrás: Wikipédia - http://goo.gl/Dj8p)

Az utóbbi időben megtanultam - bár nem a filmben szereplő okokból és helyzetek során -, hogy az emberi test rengeteget kibír. Többet, mint hinném. És az élet az igazi horror. A film csak lenyomat. Durva lenyomat. Egy szadista őrült elrabol egy fiatal párt, kínzás céljából fogságban tartja őket. Ennyi a történet.

Fakószürke, reménytelenebb a fekete-fehérnél. Az újkori Texasi-filmek hányássárga és reménytelen fosbarna színei ezek. Ez nem a vicces fajta a Gúzs és szájpecekből.

A faarcú gyilkos lenyalja a félelmet a fogoly arcáról. A személyiséggel együtt. Megsemmisít. Karaktergyilkos. Beteg ember, ezért nem rendezhet mást, csak beteg történetet.

Bizonyos fajta testiség ez is, de máshogyan beteg, mint Blackebergben, a pedofil, a vámpír és a kitaszított kissárc között. Még nem gondoltam rá, hogy az orgazmus is lehet a megszégyenítés eszköze, áhh... Talán mégsem vagyok annyira elcseszett karakter.

A vér és a mocsok ellenére sterilnek érzem ezt a testiséget. Máshogyan képzelem el a fogalmat, nem megalázással leöntve vagy az önrendelkezés, a személyes szabadság semmibe vételén keresztül. Még mindig össze tud futni a nyál a számban, ha meglátlak, és igen, eléggé kisajátítanálak arra az időre, hogy remegő combúra gyűrjelek magam mellett-alatt-fölött, egyebek, de amúgy... szabad vagy.
Ehhez képest a test itt fogyóeszköz. Személyiségtől megfosztott, feldarabolásra is alig érdemes húsdarab.

Komolyzene, hányás, vér, torta, szex, a földről egyenként felszedegetett ujjak. Nem ajánlom. Legfeljebb annak, aki 1-től 10-ig terjedő skálán (1 = teljesen őrült, 10 = teljesen normális) 1 és 4 között helyezné el magát.

Ha lenne feloldás vagy magyarázat, indoklás, háttér a történethez, azt mondanám:érvényes. De ez túl öncélú és egyszerű ahhoz, hogy kerek legyen. A gyilkos karaktere több színezést érdemelt volna. Eleve nehéz megérteni, mitől, miért, hogyan lesz ilyenné egy ember, a Groteszk pedig nem visz közelebb a válaszhoz. Történik bizonyos próbálkozás a háttértörténet terén, de nem tudjuk meg, mennyire poroszkál közel a valósághoz.

Nem azért panaszkodom, mert amúgy cizellált személyiségrajzot várnék el egy horrortól. Mindössze annyi a hiányérzet oka, hogy jobban festene az összkép (illetve létezne összkép), ha a sztori körül lenne valamiféle kontextus, de ez inkább vértócsában fekvő, magányos ujj a padlón. Kellemetlen volt, öhh. Jól jött a kék ölelés, köszönöm.

Még valami: nem halnék meg érted. Szívesebben élek úgy, hogy amikor van hozzá erőm, neked is hasznod származzon belőle. Tét nélküli, levegőben lógó filozofálgatás ez, mert ha bármi lehetne, már megtörtént volna.

Most romkomra vagy fakocka-egyszerűségű pornóra lenne szükség ahhoz, hogy kimossam magamból ezt a filmet, de hagyjuk. Elálmosodtam a másnaposságra gyógyszerként kitalált sörtől.

Előzetes - http://goo.gl/gWyU

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése