Mintha cidert olvasnék. Tűéles képet látok a rothadó civilizációt (társadalmat?) kicsiben leképező mikrokörnyezetről, a svéd külváros lakótelepéről. Biztonságos szögből nézegetem a tájképet innen, a lap másik oldaláról, de így is megcsap.
Egy ideig még gondolkodtam, van-e olyan aberráció, ami nem fordul itt elő. Egy idő után elakadtam. Felesleges ezen rágódni, ezért belefeledkeztem a könyvbe.
A megvalósítás formájából adódóan a filmváltozatnál részletesebben megrajzolva kapjuk meg azt a fejlődéstörténetet, amin Oskar a szerelem hatására végighalad, emellett Eli és Hakan háttere is jobban kibomlik. Nem járunk jól, mert egyik sem tündérmese, azonban a mélyebb megokolásból adódóan érthetőbbek a mozgóképes verzióban is ügyesen, de kevésbé alaposan felvázolt figurák.
Ha lehetséges ilyesmi, Oskar ebben a sztoriban még inkább kiszolgáltatott és kitaszított, mint a filmben (lásd itt). Kövér kissrác, aki állandóan zabál. Sem az édesanyjával, sem az apával nem talál közös hangra: az előbbitől távolodik, az utóbbitól eleve messze van (ez csökkenti a konfliktusok számát, de nem édesíti meg a viszontlátások alkalmait). Oskar is eljut a következtetéshez, amit én is leszögeztem a film alapján.
"Továbblapozott. A következő kivágás, már az Aftonbladetből, egy svéd darabolós gyilkosról szólt. Mord útlevélkép. Készülhetett volna bárkiről. És ennek ellenére lemészárolt két homoszexuális férfit a saját szaunájában, villanyfűrésszel felaprította, majd a szauna mögött elásta őket. Oskar lenyelte az utolsó falat Dajment, s aprólékosan szemügyre vette a férfi arcát. Akárki. Lehetek én is, húsz év múlva."
A kulcsfigura a szerelemben sem tud idillt megélni, az eleve meglévő alapkonfliktustól függetlenül is keletkezik összetűzés: alig 13 évesen éppen úgy üti meg a 12(?) éves Elit, ahogyan ocsmány férj korában fogja, részegen hazaérve.
Eli elcseszett angyal. A kitaszított párja ki más is lehetne, mint az elkárhozott? Zavaró érzés lehet megüregedett, sokat tapasztalt lélekkel éldegélni egy tizenéves testben. A vámpírlét velejárója, de lehetetlen feldolgozni.
Amikor a Fűrész-maraton során Amanda kisírt szemmel és szétcsapott állapotban tűnt fel a vásznon, egy Eli-kép villant be a látómezőmbe: Oskar nem hiszi el, hogy tényleg be kell hívnia a szerelmét, ezért próbát tesznek. Eli bőrén kicsapódik a vér, szinte töviskoszorút képezve.
Másokkal ellentétben (Peti bácsi) számomra hihető és az adott "univerzumon" belül értelmezhető is volt, hogy Eli keserűnek érzi az egyik áldozat vérét a rák miatt és módosul a valóságérzékelése a vérben keringő morfium okán.
Håkan alakjával bizonyos fajta testiség is szerepet kap. Ő az, aki lecsapolja a túléléshez szükséges vért, ő vágyik Eli "gyengédségére" és ő az, aki fiatal srácoktól kezd beindulni. Az ő porhüvelyéhez kötődik a kötet legérzékletesebb leírása is: ekkor színtiszta slasher-horrorba lépünk át, ehhez gyomor kell. Elismerően csettintettem a megfogalmazás miatt.
Mindezzel együtt is elmondható, hogy a testi vágyak okozta gyötrődés lelki síkon is erősen megtapasztalt dolog: Håkan annyira szenved, hogy szinte szégyeltem magam, mert nem tudok együttérezni egy szerelmes pedofillal (hullával). Bármennyire próbálkozom, nem megy.
Kemény: a Hívj be! annyira tele van antihősökkel, hogy szinte egyetlen ép karakterrel sem talákozhatunk. Bármelyikükből válhatna elborzasztó címlapsztori az Aftonbladetben. A korkörkép ilyesmikből tevődik össze: elidegenedés, alkoholizmus, szenvedés a menopauzától, rák, erőszakfetisizmus, pedofília, öngyilkossági hajlam, lopás, csonkítás, zsarolás, önsebzés, kamaszkori eltévelyedésképpen szipuzás a pincében, kvázi-pirománia. Bizonyos helyzetben az állatok is erőszaktétel áldozatai lesznek.
Ezek a véglények képtelenek megbirkózni a valósággal. A felsorolás nem szélsőségeket ír le, hanem a hétköznapokat egy svéd lakótelepen. Ettől talán még rosszabb. Elég sűrű tablót alkotnak ezek egymás mellé helyezve.
A beengeésről: nem feltétlenül csak az a problémás kérdés, hogy egy kívülálló kissrác beengedhet-e az életébe egy vámpírt. Fordítva ugyanennyire fontos a kérdőjel. Eli ismeri a határait és fel tudja mérni a konfliktusok lehetőségeit. Viszont akár a többi szereplőre is kiterjeszthetjük a fókuszt: mindenki keres valakit, akit beengedhet, vagy aki beengedné őt. Virginia Oskarral ellentétben visszafejlődik, s mire találna valakit, addigra elveszett.
Vegyük a szöveget. Néhol zavaró elírások ferdülnek elő a kötetben, de ezek később elenyésznek. A tompa svéd valóság tűéles képeihez az is hozzátartozik, hogy ropognak a nevek a fogaim közt, és a képekben történő megfogalmazás miatt én is érzem, hogy kezdődik a tél. Fázni kezdek és borzongok. Ez a könyv megmarad a recehártyán. Szinte fáj.
Bibliai idézetek, Dante Isteni színjátékának részletei és Shakespeare Rómeó és Júliájának egyes szakaszai lazítják fel(?) a svéd valóság szavakból szőtt mintázatát, majd a címet adó Morissey-dal szövege is a helyére kerül. Eléggé.
A szerző bűvész és komikus volt, mielőtt írással kezdett foglalkozni. Sokadszorra jövök elő ezzel a példával, de a Nevető Ember óta tudhatjuk, hogy a bohóc a legszomorúbb és a legbetegebb lélek, egyben a legelcseszettebb figura a társaságban. Azért nevettet, mert ő képtelen erre az alapvető dologra. Ezért szeretné, hogy legalább a többiek...
Lindquist Blackebergben nőtt fel, pontosan tudja, milyen a hely (szelleme, he kötőjel he kötőjel he) és miképpen lehet szavakra lefordítani az ízét. És azt is, hogyan fordul ki önmagából ez a világ összesen három hét alatt. A képszerű megfogalmazási készségnek akkor is hasznát vehette, amikor megírta a filmváltozat forgatókönyvét. (Egyetértek a Könyvszálkával: érdekes lenne látni egy Lars von Trier-féle változatot is.)
A vége felé majdnem elsírtam magam, mert Magyarországhoz hasonlóan ez a könyv is szent szar: a sok mocsok ellenére megvan benne a szépség. Savanyú, feloldódik az erőszakban, de... A leszakadó végtagok és a vérszívás ellenére ez itt szikáran realista történet. Érted...
Biztos vagyok benne, hogy te érteni fogod. Nem ajánlanám bárkinek, de te leszel az egyik, akinek kölcsönadom (azért nem elsőként, mert az első jelentkező már megvan). Csak azért nem venném meg, mert tudom, hogy nem fogadnád el.
John Ajvide Lindqvist: Hívj be! Ford.: Miszoglád Gábor. Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2009. Ára: 3499 forint.
Olvasnivaló:
Küszöblények - John Ajvide Lindqvist svéd vámpírrealizmusa (MNO.hu)
John Ajvide Lindqvist: Let the Right One In (Endless.hu)
John Ajvide Lindqvist: Hívj be! (Könyvfalók)
John Ajvide Lindqvist: Hívj be! (Peti bácsi bizarr kiskönyvtára)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése