(2005.09.05-én írtam.)
Tompa vagyok, bár sokkal kevésbé, mint a Cafgut & Beta-féle Nyomorék Kornélalbum idején. Kezd visszatérni az idiotizmus és gúnyosan mosolygok a helyzetemen. :)
Mennyire felel meg ehhez zenei aláfestésként Phoenix EP-je? Meglehetősen...
A felvételeket a Night Child Root Studio (Kecskemét) készítette. Keverés: Fankadeli. A lemez letölthető, lelőhelye a Saláta Magazin.
01 Intro
Zene: Phoenix.
Prózai betét. Lopva a szerelemhez osonunk. Együtt ne sírjon velem senki. Elszelídült pajzsok. Merengősen vonulunk végig a billentyűk skáláján.
02 Járnék messze...
Zene: Phoenix.
Búg, búg a zene, a későbbiekhez képest több meggyőződéssel (inkább erővel). Szinte nem is figyelek rá, csak kiszolgálja a szöveget. Megalapozza a hangulatot. Jól.
Bérelhetsz a Marsig felvonót, de csak itt, a Földön jöhet rá bárki, ki is vagy. Az arcképcsarnokról (Attiláról és a többiekről) az jut eszembe, hogy a legendaság fáraszt... Vagy a legenda-létnek szűk szürke napok fárasztanak? (Ők tudták, én sosem fogom megtudni.)
Bevezető utáni első dalként ez még tartalmaz egy kevés optimizmust: itt még elhangzik, hogy "van valami, amitől újra talpraálltam..." Visszatérő kép lesz abból, hogy "torkomon füst...", meglássa akárki. És máris itt az elsüllyedés a magányban, mert "mind a négy évszak tél".
"Az együtt töltött pillanatok mozijában ülök csendesen" - hadd rokonítsam ezzel azokat a szavakat, hogy "az emlék-emóció mixek csak keszekusza viccek..."
03 Rend és káosz (közr. Fankadeli)
Zene: Gaus.
Csak egyet léptünk, mégis messze járunk a második tételtől és a lendülettől. Egyedül keringünk a dallamok között, még akkor is, ha Phoenix és FankaFeri kísér közben... A hangok bátortalan könnycseppek módjára érnek le a mélybe. (Megmondtam: Phoenix lemeze "nem a házibuli csúcspontja".) Apró rezzenésekből áll össze ez az érzékeny elegy.
"Elég, ha csak én érzem, hogy többet nem jövök ki a kútból, / Hisz itt senki nem lát, sötét van, nem kell megfelelnem, / A habzó szájú tömeg sem néz, nem kell a szépet elfelednem..."
Anna és miatta hullatott könnyek közé bújt Phoenix. A könny egy pillanatra hadd lehessen eső, ez az átalakítás szükséges ahhoz, hogy előjöhessek a Freundeskreis-párhuzammal: "Immer wenn es regnet, muss ich an Dich denken..."
Belémivódott, átjárt, magával sodort ez a melankolikus képsor... "Ennyi, nem vagy több, mint a pohárba' még egy csepp, kockának látszó gömb, miben zaj nélkül él a csend..."
Főként Fanka visszhangzó hangja az, ami hangulatot fokoz, nem csak az, amit mond: "A szakadék mélyén állok és várom, de ma sem jön már a helikopter, / Revolverem csöve halántékomnál, de valami azt súgja: Feri, dobd el / Messze vagy tőlem, a zsebembe nyúlok, nem maradt rólad, már csak ez a poszter / Morzsolják ujjaim, gombócra gyűröm, mert valami azt súgja: Feri, dobd el..."
04 Ász nélküli pakli
Zene: ArtosCsaba
Még mindig nem érezzük teljesnek a paklit, de valamivel feljebb emeljük a fejünket, tompult komorság helyett már van erőnk kommunikálni, sértettek és mérgesek vagyunk.
Fordított, lehetetlen, a teljességre csak áhítozó képek, "bolondok, akik üresen haladnak", városi legendák, lehúzó valóság: kopott műkörmök... Ász nélküli pakli az az élet, amit Phoenix vázol... "A vér olcsó festék, nincsen párbeszéd, csak lárma." (EH: Nem eshet örökké)
ArtosCsé ehhez képest egészen egyben lévő zenét tett ide. Nem mintha boldogságot sugározna, de határozott egységként látom. Oké, hallom. Ez is ügyesen teremti meg az atmoszférát, többrétegű zene (nem a keverőpultról lesepert nyesedék), érdemes többször belefülelni.
05 Az én órám késik...
Zene: Phoenix.
Az óra késhet, a buktatók sosem fognak (hiába hiszed, hogy egy időre elkerülnek). És a ritmus sem, készségesen borul egymás vállára Phoenix szövege és a zene. Félig szomorúan, félig várakozásteljesen pengenek a húrok és kong a konga.
Ugyanaz maradtál, csak a környezet változott? Szerintem kölcsönhattok egymásra. Még ha azt is érzed, hogy ugyanolyan vagy most ("ő már furcsán néz rám, én meg cinikusan átkozom"), mint előtte.
Az Ász nélküli pakliban megismert, az igények szintje alatt megélt világ köszön vissza itt is.
06 Akasztófa (közr. Fankadeli)
Zene: Phoenix.
Csilingelés, búgó dallam, sértett hangulatú ütem, női dúdolás, ha egy fokkal élesebbre, keményebbre lenne keverve, Wu is lehetne...
Szétmállunk, mint a prézli (mert átvertek), vagy megtanulunk élni abban az üres és kicsinyes világban, amit Fanka vázol... Csak a környezethez idomult akasztófahumor segíthet, szolgálhat péncélként.
07 Vanília égbolt (közr. mrdkzh)
Zene: Phoenix.
Befordultunk ismét a komorság sugárútjára és lelassítunk egy elhagyatott ház előtt. Hiába terül fölénk a vanília égbolt, nem érződik határtalannak, ahogyan a lehetőségeink sem. A remény mostanra kiveszett a húrokból, Phoenix szavaiban eddig pedig nem is volt.
Nem tudnék mindenhol könnyedén előtáruló rímeket felfedezni mrdkzh soraiban, az a benyomásom, hogy ő már nem ilyen síkon gondolkodik... Túl van ezen a kötöttségen. Csak mondja.
08 Outro
Zene: Phoenix.
Szeretem megcsókolni azt, aki elmegy. A lemez végetért, elbúcsúzik, elmegy. Ha nő lenne, megcsókolnám a homlokán és azt mondanám: kitartás!
***
Stabil alattunk a Föld, mert hagyjuk neki, hogy tartson: Intro, Rend és káosz, Ász nélküli pakli, az én órám késik..., Akasztófa, Outro
Nem jár messze a kiválóságtól: Járnék messze..., Vanília égbolt
Akasztófára vele: ---
Phoenix, hidd el: feltámadsz. (Tudom, hogy olcsó humornak tűnhet ez a szöveg, de tőlem csak ez telik.) Néha én is hiszek a feltámadásban, sőt... Mikor narancsszín fényben fürdik az arcom, leolvad rólam az önmagammal szemben felöltött félgrimasz és egészen rendben vagyok. Néha magamtól is sikerül végrehajtani ugyanezt, az idiotizmussal felvértezett, mindenen nevető én megpróbálja felrázni a tespedésből a nyavalygó, éjkék festékkel nyakonöntött bolondot és sikerül is neki.
Most is mosolygok, mert van, aki számít rám és van, aki törődik velem. Nem irigylem, nincsen könnyű dolga. A meghallgatáshoz is erő kell, nemcsak a megnyíláshoz. Köszönet!
Neked pedig, Phoenix, köszönet a jól kifejezett, megfelelően megfogalmazott melankóliáért. Ez az anyag itt bizakodásra az okot a továbbiakat illetően, várom az újabb felvételeidet. A zene és a szöveg egységben: az előbbihez megfelelő társakat találtál (ArtosCsé, Gaus), az utóbbit jól körmölted össze te is és a betársuló Fanka és mrdkzh egyaránt.
Aki arra vár, hogy a happy hip-hop nyisson neki ajtót, annak nem ajánlom a Vanília égboltot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése