2010. január 31., vasárnap

Max Manus

Ember tervez... Aztán végül megnéztem a Max Manust.



Antifasisztáknak és náciknak egyaránt ajánlanám. Nem mintha 100%-os film lenne, hanem azért, mert...

Azt hiszem, van sejtésem arról, mit jelent antihősnek lenni. De háborús hősnek, ellenállónak lenni, az az igazi antihős szerep. Szerep?

Ez itt nem akciófilm, inkább közelkép egy tisztán és őszintén és mélyen és egyszerűen kék, majd egyre üresebb szemű srácról.

Antropomorf Rambo, aki ügyetlen, ideges, alkoholista, nem szuperhős vagy jó fej vagy olyasvalaki, aki mindenre tudja a megoldást. De így is törekszik elérni.
Ellenállónak lenni egy könnyedén elfoglalt és a világháború végéig megszállva tartott országban inkább feszült várakozás, mint robbanó bambuszből készült kunyhók közti araszolás, dagadó izmokkal felszerelkezve.

Persze antihős. Ugyanúgy nem tud mit kezdeni az embertelen áron kiharcolt békével, ahogyan Rambo sem képes az ilyesmire (az amerikai katonák körében gyakori, vietnami háború utáni sokkot villantanám fel, de csak jelzésértékűen, mert az más tészta).

Megy, megy, megy előre, bármi áron, aztán amikor vége, akkor csak ül és néz ki a fejéből (és iszik). Nem tudja, mit tegyen, amikor elhallgattak a fegyverek.

Nem annyira jó párhuzam, mert nem ekkora dráma, de leírom: ez olyasmi, mint ahogyan megyek-megyek, amíg van az a valami, amit mindenképp el kell intézni. Aztán amikor leülök szusszanni egyet, akkor veszem észre, hogy fáradt vagyok. S mivel reggel 7 óta nem ettem, éhes is.
Persze azon csapódik le ez, aki nem tehet az egészről, csak annyit vesz észre, hogy egyszer csak közlöm: szeretnék enni. Olyankor szólok, amikor már hazaértünk a bevásárlásból (ahol a megoldás lehetett volna, de ott persze nem esett le, hogy éhes lennék).

Tehát inkább muszáj Herkules ez a Max, mint áramvonalas, célszerű katona. Persze azonnal fejbe tudja lőni hátulról az egyik nácit, de nem ilyen egyszerű ez.
Megértem és átérzem, hogy fanatikus, "csak azért is"-ember, aki tudja, hogy vele vagy nélküle, de győzni fognak a szövetségesek. De ezzel együtt is nehezen dolgozza fel, hogy a háború "rendjének" megfelelően hullanak mellőle az emberek.

A muszáj Herkulesről még annyit, hogy a Képzelt Város nevű zenekar szőtte bele a verset az egyik dalába.

Zene itt.
Szöveg itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése