O'Horten

Nem vagyok vonatbuzi, de ismerek olyan embert, aki már beszélt... Vicceltem. Ismerek valakit, aki odavan a vonatokért. Én is voltam már gőzmozdony- és étkezőkocsi-versenyen és néha elkérem az Indóházat az előbb említett illetőtől. Az EU-hoz hasonlóan inkább a kötöttpályás közlekedést támogatnám a közútival szemben. Vagy azt csak álmodtam?

Körül vagyok véve antihősökkel, akik félmosollyal az arcukon, csak azért is nekivágnak az életnek. Odd is antihős: mihez kezdhet a menetrendből kilépve az, aki 40 évig függött tőle? Azzal is visszautalnék az előző antihősre (Eli), hogy az Engedj be! képeire emlékeztet az itteni képírás is, de itt mintha zsongana belül valami félig rejtett mosoly. Meglátjuk.

Sveánál fehér konyha, kék kockás abrosz és olyan függöny, amilyenre még emlékszem Szegedről, Csömörről. Részben közös az élményanyagom a norvégokkal. Jé.

- Repülővel?

(Úgy tűnik, itt az is vicces, ami nem az, hanem furcsa. Odd.)

Vasúti mérnök, racionalitás-célszerűség felé hajló ember. Felmászik, felmászik! Jelenkori Odüsszeusz, szép öregesen, tisztán, abszurd módú fapofával.

Egy-egy kép...

- Nyugdíjba menetel kontra rosszcsont kissrác, a mozdony ülése kontra piros kisszék.

- Ferde az egyik kép a falon (talán csak a perspektíva láttatja így), Odd édesanyja pedig valószínűleg már mindent elmondott, amit szeretett volna és amit érdemes és el lehet. (Én még nem jöttem rá erre. Hogy hol van ez a pont. Majd. Egyszer.)

- Opsahl elcsúszik a havon. Olyasmi figura, mint 5 másodperces Tom, csak... Korosabb és norvég.

- Odd munkatársai: mint a vadásztársaságok Hrabalnál-Menzelnél.

Éjszakai fürdőzést legutóbb a Moszkva térben láttam, magyar változatban. Lehet, hogy amúgy nem lenne vicces, de kuncogtam azon, ahogyan Odd elúszkál a fiatalok alatt (nem akar zavarni). Szimbóleum, jelzés arra nézvést, hogy az öregek helyet adnak a fiataloknak?

Amit üresjáratnak lehetne hinni, az maga az élet (még ha furcsa vagy viszketős vagy hihetetlen is), csak később jöttem rá. Nem a horrorfilm az igazi horror és nem a groteszk az igazi vicc, hanem az élet. Ahogyan Odd vörös tűsarkúban, a Leif-féle pipával a kezében áll az uszoda előtt, az jó. Egyszerű. És ahogyan feloldódik a Trygve-féle jelenetsor.

Nem így szeretnék meghalni, de ez se semmi. (Részemről: eléggé öregen, boldog családot hátrahagyva és lehetőleg úgy, hogy éppen a kis halált éljem át a szeretett nőben, nővel. Igen, úgy értem.)

Nem tudom, mennyire tipikusan skandináv ez itt, én meg nem vagyok viking, de ez jót tett nekem. Olyannak való, aki nem kizárólag pattogó teniszlabda szokott lenni, hanem a másik véglet felé is eléggé kileng. S a lefelé lengés közbe' is hisz és mosolyog, bár belül, csendben. És akkor is, ha senki se látja. Önvihogási kvóta stb.

Odd nem leng ki. Egykedvűen, de nagy szívvel rója a köröket, bepótol és nem dobja el a kanalat. Mi sem tesszük. A végénél, a szinte már kiszámítható szimbolikánál is (visszafogottan, de) kuncogás.