2010. január 24., vasárnap

Zajos, nem serceg, de szól, de szól

A38 / 2010-01-22 / Óriás és Grand Mexican Warlock...

A Plastic Bitchről és a Shell Beachről lekéstem. :(

Kezd eléggé hozzám nőni ez az Óriás. Lassan már azt érzem, hogy kicsi a szívem, de van benne egy istenverte nagy óriás és feszíti szét, több helyet szeretne. Mégse fáj, hanem olyan, mintha izmosodna a szívem. És mosolygok. Akkor is, ha nehéz papírfejszével fát dönteni (vagy -fecnivel, de ez mindegy is).

De vissza az Óriáshoz: a többnyire 3-4 perces, egyszerű és jó rockszámokban gondolkodó srácok élőben is hatnak, nemcsak rám, hanem mindenki másra is a nézőtéren. Kellemes szimbiózis és energiaáramoltatás anélkül, hogy kényszeredetten jópofizós lenne az egész. Zene és szöveg: Szívnyitó.

A Warlock... Szóban már sikerült valamit összekalapálni róla, de nem tudom, hogy leírva átjön-e, milyen volt ott lenni, rátapadva a hangfalra a jobb szélen, úgy, hogy minden dobütésnél végigment rajtam a ritmus. (Jó, hogy nem műszíves vagyok, mint a Vasember.)
Sűrű, gitáralapú, barna sör illk mellé. Képlékeny dolog (mivel nem a sokadik koncert volt ez), eléggé kitalált és közben ösztönös is.

Olyan, mint amikor az ember tövestül kitépi a démonait a szívéből, és akárhogyan is csapkodnak-próbálnak fojtogatni a nyálkás-büdös csápjaikkal, bezsákolja őket, szorosra húzza a zsák száját, aztán faltól falig csapkodja a zsákot (mint Jason Vorhees az óvatlan kirándulót, talán a negyedik részben), majd a földhöz vágja és páros lábbal ugrálni kezd rajta, végül amikor kidühöngte magát, röhögni kezd, de inkább ijesztő, mint vicces módon.

Az énekes akkora energiával működött, hogy túlfeszültségvédelem ide vagy oda, nem merném rákapcsolni a hálózatra, mert gyorsabban szétcsapná, mint egy üveg abszint egy háromévest.

Igen, a szarok kihullanak majd, és remélem, hogy a Warlock itt marad velünk, fejlődik, koncertezik és lemezt ad ki. Kíváncsi vagyok, mire jutunk egymással.

Nem egy S&M-szintűen összerakott dolog :) ez a rajongói felvétel itt a Youtube-on, de illusztrációnak ez is megteszi. Nagyjából azonos szemszögből láttam a koncertet, mert mellettem állt a mozgókép készítője.

Erről van szó...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése