2010. március 1., hétfő

Magunkat mesékkel. Kells titka


Tízéves kissrác vagyok, aki csak bámulja a dombokat, az erdőt, a várat, a macskát (igen, végre itt egy jó fej macska).

Olyan ez, amilyennek képzelem az íreket az eddig összegyűjtött, véges számú, de lelkes módon beszerzett ismereteim alapján. Ír, akár a zenéről, a beszédről, a szimbólumokról, a színekről, a nevekről van szó. A rokonszenv gombóccá gyűri a torkomban azt a valamit, amire később még hivatkozni fogok, de jó gombóccá, mert eredetiségből gyúrták.

Nem Disney-próbálkozás, nem anime, más. A formavilág - számomra - a Magyar népmeséket idézi, de a rajzstílus, mármint a kontúrok eltérnek. A szereplők (mesébe illő módon) archetípusok: az ellenfél szinte arctalan, sematikus, szegletes, szürke-fekete. Ahogyan a mesében szokás. Mi pedig... kicsik vagyunk.

A farkasok tényleg farkasok és félni kell tőlük. A varázserdő ősi (és mégis élő-lélegző) módon, valóban varázslatos. Crom Cruach... Brrr. Igen.

Érzem, hogy ott vagyok az erdőben (egyetlen mondat erejéig kiugorva a kissrác szerepéből, el kell mondanom, hogy 5 éve és 1 hónapja nem találkoztam ilyen pimasz és jó fej tündérrel), vagy a kódexek termében, megérinthetném a véseteket a falon.

Bár már eltávolodtak egymástól a gondolataink, hadd idézzek valakit: amire manapság szimplán rámondják, hogy ronda, régimódi, egyszerű, szerintem emberi, élettel teli remekmű.

Népmesei szimbólumok és történelmi nevek, fogalmak sora:
- kör: erdő, szem, tisztás, szoba, baglyok odva, lombkorona, a kristály és néha koncentrikus körök is,
- életfa: vö. a virágokádó kismadárral a Magyar népmesékből és az égig érő paszullyal,
- Iona, Kells, Szent Kolumbán és Kells könyve.
(Szent Kolumbán bemutatása kiváló és vicces példát ad arról, hogyan változik a népmese a szájról szájra terjedés által.)

Nem fejből és hirtelen összecsapott mitológia ez, hanem komolyan merít az ír legendákból. A könyv a valóságban is Iona szigetéről került Kells apátságába és a vikingek támadása is megtörtént. De nem ez a menő, mert ettől még lehetne száraz, tankönyvszagú ez itt. De nem az. Érzékenységgel, de egyben humorérzékkel is, tisztettel, de nem haptákban állva, hanem mosolyogva nyúltak az alapanyaghoz.

Kells titka, a film annyira és úgy kék, amennyire-ahogyan én is próbálok az lenni. Túlcsordulás az érzéstől. Asszoc.: stack overflow, csak éppen nem vagyok kocka, és ez nem programnyelv, hanem rajzfilm. Ugyanúgy mosolygok és repes a szívem, mintha Dargay Attila rajzait nézném és Szaffi üldögélne az iniciálékon, nem a tündér és Brendan ugrálnának rajtuk.

Nem vagyok ír, de itt, a szívem környékén mocorog valami a közös kulturális tudatalattinkból. Valami megfogalmazhatatlan és erős, ami közös a mesékben, mindegy, hogy Benedek Elekről vagy egy ír mondáról beszélünk.
Az érzelmi hatást kétszeresen is aláhúzza a zene. Az amúgy nem annyira visszafogottnak, inkább folyton izgő-mozgónak tűnő, ír - mert mi más is lenne? :) - Kila zenekar és a Coraline-rajzfilm francia zeneszerzője, Bruno Coulais műve.

Utánaolvastam a Crom Cruach-történetnek és azt hiszem, elég jó képregényt lehetne kanyarintani belőle. (Libabőr a karomon, hé.) Brendan alászáll, mert hozz fel mélyebbről tudást. Új értelmet nyer az önmaga farkába harapó kígyó. A fény mindig sötétségből fogan - mondta Tamás.

Ez ilyen est: rákeresek a vonatkozó dalszövegre és tessék, a hivatalos klip utáni második találatban a Magyar népmesék képeit illesztették a zene mellé. Irish-grunge-pop és magyar népmese. Érthető. Vagy érezhető.

Írország sem tökéletesen szerencsés történelmi fejlődésű ország és mi sem vagyunk azok, de ők mintha szervesebben, egészségesebben viszonyulnának a saját kultúrájukhoz. Viszont ez messzire vezetne, s szeretném elkerülni az olyan következtetéseket, amik túlmutatnának a rajzfilm méltatásának keretein.

Csak a vége felé, most jut eszembe: Kells titka Oscar-jelölt. És igen, igaz: Tomm Moore-nak megtetszett a Magyar Népmesék animációs formanyelve, ezért a film egy része Kecskeméten készült. :) Bizonyítanám egy-egy Népszava- és Magyar Nemzet-cikkel. Ha kötőjel ha kötőjel ha.

Gyanús, hogy az alkotók igazán szeretnék, ha a srácok-lányok foglalkoznának a saját kultúrájukkal - mi másért is készült volna iskolai munkafüzet a filmhez? És persze gyermekrajz-verseny is volt. S mindez nem tűnik erőltetettnek, hanem magától értetődik.

Éire go deo. Ránk is legyen igaz.

P.S.
"The cover is not the real treasure. Open it!"


2 megjegyzés: