...tegnap este, a Morrison's 2-ben.
Tavaly nyáron kaptam el őket először a Lánchídon, megtetszett ez a kevercs. Ősszel is igen kellemes volt a Kobuci Kertben, sör s kobuci mellé.
Még mindig megvan a zenében az az energia, amit át fogok szeretni-ölelni-szeretkezni egy másik lélekbe és testbe. Pedig valójában egyszerű az egész, mint a betyárfigura a barna pólómon.
Valahol ott lehet a megoldás, hogy a Lánchídon és a Kobuciban is pimaszul magától értetődő módon csapott át a csángó boogie a legsúlyosabb (legviccesebb?) oldschoolba (Sugarhill Gang - Rapper's Delight). Olyasféle pillanat volt, mint amikor Grandmaster Flash ráhúzta a szkreccset a Nirvanára a hajón, tavaly áprilisban.
Visszafordulva a tegnap estéhez: kézenfekvő, hogy a Subscribe-srácok Rage Against The Machine-nótákat játsszanak, de hogy a Kerekes Band is megpróbálja ezt a mutatványt? Szent szar! (Nem Jazzékiel, de akkor is: szent szar!) Közös nevezőre hozni a népzenét és a gerillarockot? Úgy, hogy egyik alkotóelem rajongójaként se érezzem becsapva magam? Kösz.
Talán pont attól működött, mert nem mutatvány volt, hanem... Nem tudom. Mintha a betyár egy pillanatra lepacsizott volna Zack de la Rochával.
Persze, mindenki mindenféle zenét összeelegyít egymással, tehát nem spanyolviasz ez, csak jó. Néhány srác, akik szeretnek zenélni és szórakoztatni. Ja, amúgy ez volt az a dal, mielőtt elfelejtenék illusztrációt mellékelni...
Neked küldöm a videót, mert említetted, hogy a szöveg alapvető ismerete nélkül... :)
Kieg.
Hoppá, úgy fest, más is jól érezte magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése