2010. március 29., hétfő

Pajkos könyvmolyok és déli blues

Miután egész nap ipari metált hallgattam, szükséges valamiféle kikapcs. Legyen egy vígjáték. És egy horror.

Szexmentes övezet (American virgin)


A magyar filmforgalmazás újabb csodás ferdítése, bedobom majd a félrefordított filmcímek közé.

Hétköznapi család felelősségteljes apa-anya párja magyarázná a még távolról sem porhanyós, golyóérett korba lépett lánynak, hogy ne szexeljen a házasságkötésig...
- Hisz' jön majd egy férfi, aki feleségül vesz.
- És senki mást nem vesz észre rajtad kívül...
- Kivéve az új szőke lotyót a marketingosztályról.
- Karácsonyi buli volt és neki éppen akkor halt meg a kutyája.

Hogyan lesz ebből vígjáték? Máris. Vicces, hogy miközben az önmegtartóztatásról tárgyalnak az egyik kocsiban, a másikban komoly egymásba gabalyodás folyik. Ez a nő nem érti az iróniát. Egyszerűbb nem észrevenni, hogy a srác nem gondolná olyan komolyan a fogadalmat.

Feltételezem, hogy a szokásos sztori lesz: a túl merev csaj bekerül a felsőoktatásban részt vevő kanok közé és rájön, hogy a szex mégis jó dolog. Jézusom, mennyire aszexuális ez a nő...
- Tehát akkor a kézimunka rendben van?
- Nem! Kézzel ösztökélni a falloszt ugyanolyan szexualitás!
- A micsodát?

A Pajkos könyvmolyok (Naughty Bookworms) óta tudni lehet, hogy a legkevésbé lazáktól is lehet szép mutatványokat várni, de ez túlzás. Ennyire még én sem vagyok vaskalapos-begyepesedett. Sajnálom, hogy még senki sem ért hozzá úgy, hogy doromboljon és remegjen.

Talán én is zavarba jönnék, ha a másnap reggel azzal kezdődne, hogy felfedezem magamon az "Ass - The new vagina" feliratú pólót és biztos lennék benne, hogy eddig nem hordtam ilyet.

"Grátisz perszóna lettem!" :) :)

Gyorsan átszaladva a filmen, mert amúgy nem érdemel sok szót: a csöcsök száma elegendő volt, azt kaptam, amit el lehet várni egy hasonló alkotástól. Poénból többnek is örültem volna. A valóság nem ilyen, viszont összességében jó volt másfél órára elhinni, hogy a világ nem éhségből és csak azért is kitartásból, hanem csöcsökből, pornóból, másnapból és boldog végkimenetelből van összegyúrva. Kicsit rózsaszínre.

Pajkos könyvmolyok - http://goo.gl/6SWM


John Carpenter: Vámpírok



Mennyire más ez, mint az Engedj be! és a svéd lakótelep... Borostás, beleszarós déli blues, por- és vámpírfészkek elbújva az IHM, és az egyik Baldwin-gyerek a rengeteg közül.

James Woods arcának redői kiválóan passzolnak ide, szinte érzem, ahogyan ropognak az út mentén felkavart porszemek a fogai közt. És [KISÍPOLTAM] nem érdekli semmi. Hitelesen. Valószínűleg nem kellett megerőltetnie magát, hogy hozni tudja ezt a kiégett figurát. Illetve egy ilyen karakter alakításához egyetlen arcizmot sem kell munkába állítani. Jack Crow. Holló, varjú. Ismét. Nem hiszem el.

A menyecske (nem tudok rá jobb szót: harmincas MILF) vérét a combtőnél szívják ki? Hoppá. Eszembe sem jutna volna, ha vámpírfilmet rendeznék. (Valószínűleg ettől Carpenter Carpenter, én meg én vagyok.) Kézenfekvő: a vámpírok valamennyire érzéki lények is. Egy vámpírcsók ezerszeres orgazmus lehet. Furcsa, hogy ebben jobban hiszek, mint egy LSD-vel díszített orgazmusban. Bár lehet, hogy Rentonnak van igaza.

"People think it's all about misery and desperation and death and all that shite, which is not to be ignored, but what they forget is the pleasure of it. Otherwise we wouldn't do it. After all, we're not f***ing stupid. At least, we're not that f***ing stupid. Take the best orgasm you ever had, multiply it by a thousand and you're still nowhere near it..."

Kezdem azt hinni: Carpenter nem abban profi, hogy mértani pontossággal tudja modellezni a vércseppek hullását és nem is abban, hogy hús-vér, önmagukkal és a világgal vívódó karaktereket rajzoljon az ezüst vászonra.

Inkább hangulatot teremt. A vámpírmester emberi testen áthaladó ökle először viccesen hat (legalábbis számomra), aztán rágni kezd az érzés: itt tényleg olyan természetes módon lesznek pillanat alatt hullává a vadászok, ahogyan a riff és Ice-T hangja összeáll a Body Countban. Valamint van valami egyszerre undorító és szép abban, ahogyan a fehér bőr alatt kirajzolódnak az erek. De inkább ijesztő.

Persze a jók sem objektív mércével nézve "jók", inkább csak egy fokkal jobbak, mint a rosszak. Az egyik elgondolkodott azon, amin nemrég én is (hiszek?), aztán lepaktált az ördöggel. Mégis, ez a leszakított fejek és felhasított gyomrok ellenére sem elborult horror, inkább visszafogottabb, krimis szintű feszültségkeltéssel operál.

Horrorhoz illően tetszetős, amikor a vámpírok bőre füstölni kezd, ha közelítenek a napfény felé. Érzem a megperzselt hús szagát. Néha a párbeszédek is horrorba illően bumfordiak: mi a [KISÍPOLTAM] kell a kihalt porfészekbe érve megszólalni, hogy "kihaltnak tűnik", amikor teljesen egyértelmű? (Lehet, hogy Carpenter szerint szükség volt egy sokat beszélő szereplőre, a papra ahhoz, hogy teljes legyen a kép.) Hogy még egy zsánert bevonjak, egy helyen westernre emlékeztető beállítással találkoztam. Illett a halott városhoz, jó pont.



Halott város, három vadász, tucatnyi dög. Hogyan lesz ebből gőzelem? Gyakran kell mondogatni a 23. zsoltárt, aztán a dögök mellébe azzal a karóval...

A vég összecsapott-elnagyolt, elbírt volna még egy kis testnedvet (több fejet összecsapva többet lehetett volna szétmázolni), de így is szép a kontraszt: fekete vér folyik a fehér bőrön. A Rammsteinnál pedig fekete vérhez fehér hús dukál, de az másik sztori lesz.

Reflektálva a plakátra: nem mondanám, hogy "oubliez tout ce que vous avez déja vu", de nem rossz alkotás. "And now for something completely different", feloldásként.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése